| IRODALOMJEGYZÉK | TARTALOM | X. ERDÉLY A FORRADALOMBAN ÉS A SZABADSÁGHARCBAN (1848–1849) |
FEJEZETEK
Jelen összegezés abban a felépítésben tárgyalja az erdélyi reformkor főbb kérdéseit, mint a marxista történetírás nagyobb lélegzetű szintézisei: V. CHERESTEŞIU, Transilvania în ajunul revoluţei din 1848 (Din istoria Transilvaniei I); ŞT. IMREH, Adîncirea crizeí feudalismului în Transilvania. Încercări de reforme (1822–1847) (Istoria Romîniei III. Red. A. OŢETEA. Bucureşti 1964). Ezeknél több vonatkozásban is bővebben foglalkozik az erdélyi fejlődés sajátosságaival MÉREI GYULA és VÖRÖS KÁROLY a Magyarország története 5. kötetének gazdaság- és társadalomtörténeti fejezeteiben.
A 18–19. századi erdélyi népesség, gazdaság és társadalom egymással összefüggő kérdéseiről az élet minden szintjére tekintő igénnyel a legutóbb: DANKANITS Á., A hagyományos világ alkonya Erdélyben (Bp. 1983).
Az 1786-os népszámlálás megyei és községsoros bontásban: THIRRING G., Magyarország népessége II. József korában (Bp. 1938); DANYI D. és DÁVID Z., Az első magyarországi népszámlálás (1784–1787) (Bp. 1960). A határőrvidékre csak összesített adatok: C. HIETZINGER, Statistik der Militärgränze des österreichischen Kaiserthums I (Wien 1817). Az 1850–51-es népszámlálás egyik változatának eredeti községsoros összesítései: OL, EOKL Vegyes állagai, Statisztikai tabellák. 2. cs. A tényleges népességszámot községsorosan adta ki újra az 1930-i népszámlálás nemzetiségre kérdező adataival együtt az 1849 előtti törvényhatósági bontásban: E. WAGNER, Historisch-statistisches Ortsnamenbuch für Siebenbürgen (Köln–Wien 1977).
Az 1766-i felekezeti kimutatás csonka adatai alapján becsülte a nemzetiségi megoszlást: J. SÖLLNER, Statistik des Grossfürstenthums Siebenbürgen (Hermannstadt 1856) 288. Ugyancsak ő, forrása megnevezése nélkül közölte (267) az 1786-ra vonatkozó adatokat; amelyeket, bár teljesen valószínűtlenek, mégis „érdemesnek tart arra, hogy ismerjünk”: P. SUCIU, Poporaţia Ardealului şi şimtul realităţilor social-economice (Cluj 1925) 6 és 16. Az 1766-i felekezeti összeírás 1,4 milliós lélekszámot megadó változata K. MÜLLER, Siebenbürgische Wirtschaftspolitik unter Maria Theresia (München 1961) 14. Az 1773-i felekezeti adatok alapján becsüli a nemzetiségi megoszlást: N. GIURGIU, Populaţia Transilvaniei la sfîrşitul secolului al XVIII-lea şi începutul secolului al XIX-lea (Populaţia şi societate. Studii de demografie istorică I. Red. ŞT. PASCU. Cluj 1972) 110–114. Az 1794-i adókimutatások alapján készült becslést közli: M. LEBRECHT, Versuch einer Erdbeschreibung des Grossfürstenthums Siebenbürgen. (Hermannstadt {1783.} 1804) 7–9. Az 1844-i adatsor SÖLLNER becslése (i. m. 374–381). Az 1850–51-i népszámlálás összesítő adatait közli: E. A. BIELZ, Handbuch, 160.
A népmozgalomra vonatkozóan elsősorban 19. századi kortársi feldolgozások: G. BINDER, Beiträge zur Staatskunde von Siebenbürgen (AVSL A. F. 2); SÖLLNER és BIELZ idézett művei; L. REISSENBERGER, Zur Kenntnis der Volksbewegung von Hermannstadt. (AVSL N. F. 1); UŐ, Zur Kenntnis der Volksbewegung in Siebenbürgen (AVSL N. F. 5, 7). Községsoros adatokat közöl: SZABÓ T. A., Nireş-Szásznyíres népiség-, népesedés- és helynévtörténeti viszonyai a XIII–XX. században (EM 1937); I. CONEA, Clopotiva, un sat din Haleg L (Bucureşti 1940) 202–204. Az egyházfők által a Tafeln számára a Guberniumhoz beküldött népmozgalmi statisztikák: OL, Statisztikai tabellák. 1. cs.; OL, GPr. 1847: 1655; OL, EOKL, Exactoratus Provincialis, Departamentum Contributionale. 75. cs. L. MOLDOVAN, Registrele parohiale de Stare civilă, izvoare de date demografice (Populalie ei societate. Studii de demografie istorică. Red. ŞT. PASCU. H. é. n. II); A. RĂDIŢIU, Actele bisericeşti în limba româna din Transilvania (SUBB-H 1977). Az ausztriai és csehországi demográfiai helyzetre a Tafeln alapján: J. HAIN, Handbuch der Statistik des österreichischen Kaiserstaates II (Wien 1859); B. BOLOGNESE-LEUCHTENMÜLLER, Bevölkerungsentwicklung und Berufstruktur, Gesundheits- und Fürsorgewesen in Österreich 1750–1918 (Wien 1978). Az átlag- és a várható életkor becslésére E. WAGNER idézett műve (Ortsnamenbuch) is az először említett munkák alapján vállalkozik. A legmegbízhatóbb határőrvidéki adatokat a Tafeln közli. Az említett francia útleírás: ST. BELLANGER, Trois ans de promenade en Europe et en Asie II (Paris 1842) 333–334.
A himlőoltás elterjedésére: VITA Zs., A himlőoltásra vonatkozó rendeletek Erdélyben (Orvosi Szemle 1965. 2); J. H. BENIGNI VON MILDENBERG, Statistische Skizze der Siebenbürgischen Militär-Grenze (Hermannstadt 1834) 25. A járványok pusztításairól a népmozgalmi kimutatások mellett: PATAKI D., A Cholera Kolozsvárt (h. é. n.); OL, EOKL, Gubernium Transylvanicum, Commissio Sanitatis.
Erdély viszonylagos túlnépesedését a sok kortárs megnyilatkozáson kívül hangsúlyozza: V. CHERESTEŞIU, A balázsfalvi nemzeti gyűlés (Bukarest 1967) 30; TRÓCSÁNYI Zs., Wesselényi 506–507; OROSZ I., A mezőgazdasági termelés Magyarországon 1790–1848 (kézirat, kandidátusi értekezés). Az adóösszeírások forráskritikája: FR. HANN, Über die siebenbürgische Staats-Steuer (contributio regia) mit Beziehung zur Volksökonomie (AVSL A. F. 4); E. A. BIELZ, Beitrag zur Geschichte und Statistik des Steuerwesens in Siebenbürgen. (Hermannstadt 1861). A nyomtatásban megjelent mezőgazdasági termelésre vonatkozó adatokat kiadja: BENDA GY., Statisztikai adatok a magyar mezőgazdaság történetéhez 1767–1867 (Bp. 1973). Az ebben található adatokon kívül: Landesbeschreibung von Siebenbürgen, 1773 (OSzK Kézirattár Fol. Germ. 282); J. C. EDER, Fasciculus Rerum Statisticarum Transilvaniae (Uo. Fol. Germ. 287); Kriegsarchiv, Militärgrenze, 43/44. Fasz; Uo. 31/32. Fasz.; OL, Exactoratus Provincialis, 75. cs. A kolozsvári számvevőség kimutatásaiból: OL, GPr. 1847: 1655. A transzhumálásra: L. FÖLDES, Quellen zur Transhumance in Siebenbürgen-Walachei aus der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts (Viehwirtschaft und Hirtenkultur. Ethnographische Studien. Hrsg. L. FÖLDES. Bp. 1969); C. CONSTANTINESCU-MIRCEŞTI, Păstoritul transhumant şi implicaţiile lui în Transilvania şi Ţara Românească in secolele XVIII–XIX (Bucureşti 1976). A fenti munkáktól eltérő számadataim forrása: OL, Exactoratus Provincialis, 105. cs. A kukorica térhódítására: I. CLAUDIAN, Alimentaţia poporului român (Bucureşti 1939); T. STOIANOVICH, Le maïs dans les Balkans (Annales, Économies, Sociétés, Civilisations 1966. 3).
Az ún. „régi típusú” válságokra: MISKOLCZY A., Adatok az erdélyi reformkori hivatalnok-értelmiség életformájához (AtSz 1977. 3–4). Az adóhátralékok alakulására kimutatások: HHStA, Minister Kolowrat Akten, 1841: 729; OL, EOKL, Időrendi vegyes iratok, 29–30. cs. A termések csökkenésére és az 1847-es válságra: OL, Erdélyi Országos Főbiztossági Levéltár, Kimutatások-attestatumok adóhátralékokról, 2–3. cs; Erdélyi kancelláriai jelentések: {1784.} HHStA, Staatsrat, 1845: 615; 1846: 192; 1847: 455; 4124; Minister Kolowrat Akten, 1847: 919. A gabonaárak és a házasságkötések alakulására: Tafeln, 1828–1848.
A gazdálkodás, ill. az önfenntartás lehetőségei és a családnagyság változásának kapcsolatára – népességösszeírások alapján – először FARAGÓ T., Háztartásszerkezet és falusi társadalomfejlődés Magyarországon 1787–1828 (Történeti statisztikai tanulmányok. 3. Bp. 1977. 105–214) hívta fel a figyelmet. Korábbi évekből, évtizedekből való erdélyi adózó családfő-összeírásokat demográfiai forrásként, a társadalmi rétegződés elemzésére használ fel: CSETRI E.–IMREH I., Erdély változó társadalma 1767–1821. (Bukarest 1980). A jelen dolgozathoz használt összeírások: OL, Exactoratus Provincialis, Erdélyi adózók 1831. évi kimutatásai és Uo. 112. cs. A családnagyságnak a társadalmi rétegződéssel, ill. a társadalmi helyzettel való összefüggéseiről: J. HINTZ, Bevölkerungsverhältnisse im Kronstädter Distrikt nach der 1839-er Zählung és UŐ, Volkszählungen in Siebenbürgen (AVSL A. F. 3). Néprajzi leírások: BÁTKY ZS., Néhány adat Bánffyhunyadnak és környékének népies építkezéséhez (Néprajzi Értesítő, 1907); VÁMSZER G., A székely vagyon és földközösség (Erdélyi Múzeum Egyesület Emlékkönyve. Kolozsvár 1939). Zaránd megyére: HORVÁTH J., Bírálat és némely ragasztvány az iker Magyarhon nemzeti 1837-k évi Tratter és Károlyi kalendáriumára (Kolozsvár 1837) 44. és HHStA, Minister Kolowrat Akten, 1847: 919. Doboka megyei példa: HODOR K., Doboka vármegye természeti és polgári esmértetése (Kolozsvár 1837) 393. Nagysinkszék esetében átlagos családnagyságnak a népességszám és az adóköteles családok hányadosát vettük. A határőrvidéki „családpolitikára”: BENIGNI, i. m. (Statistische Skizze) 97–99. A naszódi viszonyokra: V. ŞOTROPA, Districtul grăniceresc năsăudean (Cluj-Napoca 1975) 197–209; Kriegsarchiv, Hofkriegsrat, 1841: B 96/3. A családi együttélésről Franz de Villata vezérőrnagy operatuma: Hofkriegsrat, 1833: B 139. A családnagyságról: ŞT. IMREH, Conscripţia grănicerilor transilvăneni din anul 1810 (Sub semnul lui Clio. Omagiu Acad. Prof. Ştefan Pascu. Cluj, 1974) és a Tafeln 1830–1847. évi adatai.
A társadalmi rétegződés terminológiájáról és a társadalmi, történeti, táji tagolódásról: ERDEI F., A magyar paraszttársadalom (Bp. É. n.); CSETRI E.–IMREH I., idézett műve (Erdély változó társadalma) mellett IMREH I., Erdélyi hétköznapok (Bukarest 1979); EGYED Á., Falu, város. Az agrárfejlődés fő vonalainak és a társadalmi ellentétrendszer alakulásának áttekintéséhez: TRÓCSÁNYI Zs., Parasztság; IMREH I.–CSETRI E., Az árutermelés fokozódása az erdélyi mezőgazdaságban a feudalizmus bomlásának idején (SUBB-H 1962. 1); A. CSETRI–ŞT. IMREH, Asupra relaţiilor de proprietate feudală în Transilvania (1750–1848). (AIIACN 1966); L. BOTEZAN–M. ROŞCA-ROSEN, Contribuţii la problema premizelor sociale ale mişcărilor revolutionare de la 1848 pe teritoriul ţării noastre (AMN 1965); L. BOTEZAN, Organizarea pămînturilor arătoare şi a finaţurilor alodiale în Transilvania (1785–1820) (AMN 1969); UŐ, Înzestrarea gospodărilor iobăgeşi din Transilvania cu inventar viu şi mort în perioada 1785–1820 (SUBB-H 1969. 2); UŐ, Producţia agricolă din Transilvania în perioada 1785–1820 (Terra Nostra, 1973). A jobbágyfelszabadítás utáni korszakról: KOVÁCS J., Adatok az 1848 utáni erdélyi tőkés mezőgazdaságról (Bukarest 1957); I. KOVÁCS, Desfiinţarea relaţilor feudale în Transilvania (Cluj 1973); S. RETEGAN, Aspecte ale stratificării sociale în satul românesc din Transilvania la mijlocul sec. al XIX-lea (AIIACN 1980).
A nemesség jobbágyainak és zselléreinek megoszlásáról: J. A. RITTER v. GRIMM, Das Urbarialwesen in Siebenbürgen (Wien 1863), ennek levéltári adatbázisát úgy csoportosítja EGYED Á. (Falu, város), hogy abból az allodiális és úrbéres földek megoszlására is következtetni lehet. A korabeli publicisztikán kívül a nemesi gazdaságról tudósítanak még Szentiváni Mihály elbeszélései: ANTAL Á., Szentiváni M. A szász „földműves” és a román „pásztor” ellentéteit {1785.} hangsúlyozza: ST. L. ROTH, Untersuchungen und Wohlmeinungen über den Ackerbau und Nomadenwesen. 1842. (Stephan Ludwig Roth, Gesammelte Schriften und Briefen IV. Hrsg. O. FOLBERTH Berlin, 1970). A szászok és a románok életformájának közeledéséről: M. ACKNER–J. K. SCHULLER, Der Hermannstädter Stuhl im Grossfürstenthums Siebenbürgen (Land der Sachsen). (Das pittoreske Österreich I. Wien 1840). Az 1713-as nagysinki adatok az adózókat név szerint felsoroló országos összeírásból: OL, EOKL, Vegyes conscriptiók, 6. cs. 14. kf. Az 1846-os adóösszeírás községsoros összesítései: Mike Sándor gyűjteménye. OSZK, Kézirattár, Fol. Lat. 3684/1. A medgyesi adatok a királyföld egészét áttekintő jelentéssorozatról: Sibiu, Arhivele Statului, Universitatea naţională săsească (Sächsische Nationsuniversität) 1850: 262. A szász–román együttélésről: L. GYÉMÁNT, Întegrarea ţărănimii în mişcarea naţională românească din Transilvania între 1790–1848 (AIIACN 1980).
A 8 forint fölött adózók kimutatását közli: S. RETEGAN, Dieta românească 258–259. Teleki Domokos becslése: Az 1846/7-i kolozsvári diéta jegyzőkönyve. 270. A radnóti uradalmi összeírások: OL, A küküllővári és a bethleni Bethlen család levéltára, 3–9; 16–20. cs. A táji adottságokról tudósít az 1750-es és az 1820-as összeírás. Az adócsalásokra: Mezőkövesdi Újfalvy Sándor emlékiratai (S. a. r. Dr. GYALUI F. Kolozsvár 1941) 201. Az adókivetés módjáról: KOZMA P., Zaránd vármegye földirati, statistikai és történeti leírása (Kolozsvár 1848).
A faluközösségről: TALÁNYI K., A földközösség története Magyarországon (Bp. 1894); IMREH I., A rendtartó székely falu (Bukarest 1973). A felvinci változásokra: OL, GP, 1816: 6348; 1817: 4499; 1830: 355, 1844: 4814; 1847: 5641; 1848: 11130.
Az ünnepi ceremóniákra: L. VAJDA, Synopsis Historiae Juris Transilvanici. (Claudiopolis 1830) 8–10. Karácsonyi szokások Erdélyben (Hölgyfutár, 1876. 14). A pater familiasi hatalomról és az „öregek” szerepéről: VAJDA L., Az erdélyi polgári magános törvényekkel való ösmeretségek II (Kolozsvár 1830) 110; I. PLEŞA–L. POLIHOVICI, Administratura comitatului Albă Superioară, organ al administraţiei româneşti din Transilvania în timpul revoluţiei de la 1848–1849. (Apulum 1979) 516.
A fejlődést célzó törekvésekre az idézett útleírásokon és korai „megyetörténeteken” kívül: Erdély képekben. (Kiadja SZATHMÁRY PAP K. Kolozsvár, é. n.); D. G. Scheint, Das Land und Volk der Szekler in Siebenbürgen (Pest 1833); KŐVÁRY L., Székelyhonról (Kolozsvár 1842); W. Löw, Ansichten über die landwirtschaftlichen Zustände der Sachsen in Siebenbürgen (Kronstadt 1847); Erdélyi Székely Nemzeti Naptár, 1846, 1847. (Marosvásárhely); BENKŐ K., Csík, Gyergyó és Kászon leírása (Kolozsvár 1853); UŐ, Marosszék ismertetése (Kolozsvár 1868–1869).
Wesselényi zsibói gazdaságára: CSETRI E., Gépek és korszerű mezőgazdasági eszközök meghonosítása a zsibói Wesselényi-uradalomban 1848 előtt (Tanulmányok az erdélyi kapitalizmus kezdeteiről. Bukarest 1956); TRÓCSÁNYI ZS., Wesselényi. A csákigorbói Jósika-birtokról: THIERRY V.–NAGY J., A selyemtenyésztés meghonosítása (Erdélyi Gazdasági Egylet Évlapjai, 1862–1863); L. BÁTHORY, Dezvoltarea social-economică a comunei Gîrbou (judeţul Silaj) între anii 1820–1848 (AIIACN 1976). A bortermelésről J. PAGET, Ungarn und Siebenbürgen II (Leipzig 1842) 237; l. még: TEBELDI [C. BEIDTEL jun.], Die Geldangelegenheiten Oesterreichs (Leipzig 1847) 189. Kelemen Benjámin jobbágyfelszabadítási kísérletéről: CSETRI E., Kelemen Benjámin, a haladó gazda. Adatok az erdélyi racionális gazdálkodás 1848 előtti történetéhez (KL Ekv.). A legfontosabb gazdasági kézikönyvek: MILOTAI F., Gazdasági katechezis, melyet az alsóbb oskolák számára kézikönyvnek készített és kiadott – –. (Kolozsvár 1832); UŐ, Az erdélyi gazda I (Nagyenyed 1838), VIOTTE K., A földművelés ugar {1786.} nélkül (Nagyszeben 1841); UŐ, A földművelő gazdagsága, vagy Benedek János titkai (Kolozsvár 1844); BÍRÓ M., Egy mezei gazda élete (Kolozsvár 1846).
A zsidók helyzetére: SZILÁGYI F., Zsidóügy Erdélyben (Múlt és Jelen, 1845. 63–67); JAKAB E., Kolozsvár története III (Bp. 1888).
A nemesi életformáról: PAGET i. m.; A. DE GERANDO, La Transylvanie et ses habitants II (Paris 1845); UJFALVY S., idézett emlékiratai (Kolozsvár 1941); Tholdalagi Róza R. BERDE M., által közölt emlékirata: Ünnepi könyv (Szerk. SÉNYI L., Marosvásárhely 1930); ezeken kívül: Jósika Miklós, Emlékirat (Bp. 1977). A csődökről: KŐVÁRY L., A Millenneum századában Erdélyben kihalt főúri családok s visszaemlékezés végső sarjai szereplésére (Kolozsvár 1901).
A városi fejlődésre: PRINZ GY.–TELEKI P., A magyar munka földrajza II (Bp. É. n.); MAKKAI L., Erdélyi városok (Bp. 1940); BULLA B.–MENDÖL T., A Kárpát-medence földrajza (Bp. 1947). A. CSETRI–ŞT. IMREH, Aspecte ale situaţiei şi dezvoltării oraşelor din Transilvania (1786–1848) (SUBB-H 1966. 2); E. DEÁK, Das Städtewesen der Länder der ungarischen Krone (1780–1918) I. (Wien 1979). A vásárokra: ILLÉSY J., Vásárszabadalmak jegyzéke (Bp. 1900); KÓS K., Népélet és néphagyomány (Bukarest 1972). A polgárjogra: OL, GP 1835: 2359; 1836: 5605, 8100, 8227, 8301. A gazdasági egyletekről: Sipos K., Az Erdélyi Gazdasági Egylet története 1844–1848-ig (Kolozsvár 1911); E. WAGNER, Zur Geschichte des Siebenbürgisch-Sächsischen Landwirtschaftsvereins (1845–1940). (Naturwissenschaftliche Forschungen über Siebenbürgen. Hrsg. E. WAGNER–H. HELTMANN, Köln–Wien 1979). A városok agrárjellegéről: HANKÓ J., Torda városának helyirata (Kolozsvár 1841); ORBÁN B., Torda város és környéke (Bp. 1889). A házak számára a Tafeln népességkimutatásai egyik rovatában kellett feltüntetni. Kolozsvár arculatáról és annak változásáról, az építkezésekről: P. HORVÁTH L., Kaleidoszkop V (Buda 1844); KŐVÁRY L., A kolozsvári sétatér keletkezése és fejlődése 1812–1860 (Kolozsvár 1886); JAKAB E., Kolozsvár története III; BÍRÓ J., Erdély művészete (Bp. É. n.); Istoria Clujului (Red. ŞT. PASCU. Cluj 1974); B. NAGY M., Stílusok, művek, mesterek (Bukarest 1977). A klasszicizmusról: ZÁDOR A.–RADOS J., A klasszicizmus építészete Magyarországon (Bp. 1943).
A viselet és a fogyasztói igények sajátosságaira és változásaira: JAKAB E.–SZÁDECZKY L., Udvarhely vármegye története a legrégibb időtől 1849-ig (Bp. 1901); MALONYAY D., A magyar nép művészete (Bp. 1907); V. PĂCALĂ, Monografia comunei Răşinariu (Sibiu 1915); GYÖRFFY I., A cifraszűr (Bp. 1930); C. IRIMIE, Portul popular din Ţara Oltului. Zona Făgăraş (Bucureşti 1956); P. PETRESCU, Costumul popular romînesc din Transilvania şi Banat (Bucureşti 1959); KRESZ M., Magyar parasztviselet 1820–1867 (Bp. 1956); N. DUNĂRE–L. TREIBER-NETOLICZKA, Rumänische, sächsische und ungarische Beziehungen auf dem Gebiete der Volkskunde (FVLK 1961. 1); L. TREIBER-NETOLICZKA, Die Trachtenlandschaften der Siebenbürger Sachsen (Marburg 1968); A. ALEXIANU, Mode şi veşminte din trecut I–II (Bucureşti 1972); Ifj. Kós K., Népélet és néphagyomány (Bukarest 1972); KÓS K.–SZENTIMREI J.–NAGY J., Kászoni székely népművészet (Bukarest 1972); KÓS K., Tájak, falvak, hagyományok (Bukarest 1976); KÓS K.–SZENTIMREI J.–NAGY J., Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet (Bukarest 1978).
Az 1830–40-es évek erdélyi külkereskedelmére: FR. HANK, Zur Geschichte des siebenbürgischen Handels vom Jahre 972 bis 1845. (AVSL A. E. 3); O. FR. JICKELI, Der Handel der Siebenbürger Sachsen in seiner geschichtlichen Entwicklung (Hermannstadt 1913).
{1787.} Az erdélyi ipar piacainak igényeiről, azoknak a kereskedelemmel és ipari élettel való összefüggéseiről bővebben: IMREH I., Erdélyi hétköznapok (Bukarest 1979); MISKOLCZY A., A dél- és délkelet-erdélyi kézműves ipar a kelet-európai regionális munkamegosztásban a múlt század derekán (Ethnographia, 1982. 3); UŐ, A brassói román „levantei” kereskedőpolgárság Kelet és Nyugat közötti közvetítő szerepe a 18–19. században (kézirat).
Az erdélyi örmények szerepére: SZONGOTT K., A magyarhoni örmény családok (Szamosújvár 1898); UŐ, Szamosújvár szabad királyi város monográfiája I–III (Szamosújvár 1901–1903); TARISZNYÁS M., Gyergyó történeti néprajza (Bukarest 1982).
Az erdélyi keleti kereskedelemnek az eszmék és áruk forgalmában betöltött szerepéről: N. IORGA, Istoria Românilor din Ardeal şi Ungaria II (Bucureşti 1915). UŐ, Istoria comerţului românesc (Bucureşti, 1925). A brassói román kereskedőtársadalomról: A. BĂRBAT, Dezvoltarea şi decăderea ultimei grupări de negustori de intermediere al Braşovului în sec. al XIX-lea (St 1963. 2); E. PAVELESCU, Meşteşug si negoţ la românii din sudul Transilvaniei (Bucureşti 1970) és MISKOLCIY A., i. m. (Kézirat.),
Az első erdélyi ipartörténeti szintéziskísérlet: ŞT. IMREH, Despre începuturile industriei capitaliste din Transilvania în prima jumătate a secolului al XIX-lea (Bucureşti 1955). Az erdélyi törvényhatósági iparstatisztikák csak az 1830-as évekből maradtak fenn: OL, GPr. 397–401. cs. Töredékes adatokat közöl: J. HINTZ, Stand der Privatindustrie, der Fabriken und Handlungen in Siebenbürgen im Jahre 1844 (AVSL A. F. 2). Az összesítéseket évről évre közli a Tafeln, melyben KARL CZOERNIG először próbálta becsülni az erdélyi ipari termelés értékét is. Minderről forráskritikai észrevételekkel: MISKOLCZY A. i. m. (Ethnographia, 1982). Az erdélyi iparűzés jogi szabályozásáról: W. KOPETZ, Allgemeine österreichische Gewerbs-Gesetzkunde I–II (Wien 1829–1830); J. A. RITTER v. GRIMM, Die politische Verwaltung in Großfürstentum Siebenbürgen III (Hermannstadt 1857). A korabeli sajtót dolgozza fel: MOLNÁR M., Az iparfejlesztés kérdése Erdélyben (Bukarest 1957). Kimutatás a szabadalmakról: Journal des österreichischen Lloyd, 1844. 67.
Az ipari fejlődés táji sajátosságait, ipari központokat, vállalkozásokat és iparágakat mutat be: GALGÓCZY K., Kolozsvár város múltja, jelene és jövője (Kolozsvár 1872); JAKAB E., i. m. (Kolozsvár története III); BÉKESSY K., Kolozsvár közigazgatási múltja és jelene (Kolozsvár 1889); SZONGOTT K., i. m. Szamosújvár I–III.; E. JEKELIUS, Das Burzenland III–V (Kronstadt 1928–1929); H. REHNER, Heltau, eine Monographie (Sibiu 1931); JAKÓ Zs., A magyarpataki és a kalini hamuzsír-huta története (Nagyvárad 1957); KOVÁCH G., A zilahi céhek története (Bukarest 1958); A. MIHALIK, Zur Geschichte der alten keramischen Fabriken Siebenbürgens (Omagiu lui Constantin Daicoviciu. Bucureşti 1960); BUNTA M., Adatok az erdélyi selyemtermelés történetéhez a XIX. század első felében (SUBB-H 1961. l); M. BUNTA–P. GYULAI, Batiz. Monografia manufacturii de faianţă fină (Cluj 1971), H. HOFFMANN, Glasshütten im südöstlichen Siebenbürgen (FVLK 1972. 2).
Az iparral foglalkozó néprajzi tanulmányok: C. IRIMIE, Beiträge zur Erforschung der Bauernindustrie in den ethnographischen Zonen der Südkarpaten (FVLK 1966. 1); R. CAPESIUS, Über die bemalten Bauernmöbel im Burzenland (FVLK 1969. I.); C. IRIMIE–M. FOCŞA, Icoane pe sticlă (Bucureşti 1971).
Az erdélyi bányászat technikai feltételeiről, a termelési eredményekről: SZENTKIRÁLYI Zs., Az erdélyi bányászat ismertetése (Kolozsvár 1841); INKEY B., Nagyág földrajzi és bányászati viszonyai (Bp. 1885); KOVÁCS GY., Tallózás Désakna bánya-nagyközség múltja és jelenéből (Dés 1897); D. PRODAN, Date csupra mineritului Transilvaniei în preajma anului revoluţionar {1788.} 1848 (St 1950. 3); AL. NEAMŢU, Un raport oficial din anul 1827 despre o inovaţie a unui iobag romîn (AIIACN 1958–1959); UŐ, Prima maşina de aburi pe terítoriul patriei noastre (1838) (AMN 1973); FALLER J., Debreczeni Márton bányamérnök élete és munkássága (1802–1851) (Bányászati Lapok, 1951); VAJDA L., Erdélyi bányák, kohók, emberek, századok (Bukarest 1981).
Az erdélyi érchegységi bányásztársadalom problémáira: I. TÓTH Z., Parasztmozgalmak az erdélyi Érchegységben 1848-ig (Bp. 1951); AL. NEAMŢU, Situaţia sanitară pe domeniul minier al Zlatnei în anii revoluţiei din 1848–1849. (Revista Arhivelor 1959.2); UŐ, Cîteva date cu privire la situaţia de pe domeniul minier Zlatna în anul revoluţionar 1848 (Uo. 1961); Varga Katalin pere, (Bev. KISS A.) (Bukarest 1979).
A művelődési állapotok feltérképezésének művelődéstörténeti fontosságára: DANKANITS Á., A közművelődés történetéről (Korunk, 1977. 1–2). Az írni és olvasni tudásra: MISKOLCZY A., Az írni tudás és társadalmi rétegződés Erdélyben az 1820–30-as években (A Ráday Gyűjtemény Évkönyve II. 1981).
Az iskolalátogatási összesítő kimutatásokat közli a Tafeln, a számára megküldött egyházi iskolakimutatások: OL, GPr. 297–401. cs. A lutheránus iskolahálózat kiépülésére és működésére: FR. TEUTSCH, Die siebenbürgisch-sächsische Volksschule (Schässburg 1926). Az unitárius iskolahálózatra: 1787-i kimutatást őriz: OL, EOKL, Erdélyi Kincstári Levéltár, Exactoratus fundationalis, 17. cs.; JAKAB E., Az unitáriusok nevelése és tanrendszere (Néptanítók Lapja, 1884. 22–25). A római katolikus iskoláztatásra: 1784-i összeírást őriz: OL, Gubernium Transylvanicum, Commissio in Publico-Ecclesiasticis, 25. k.; BOGA A., A katolikus iskolázás múltja Erdélyben (Kolozsvár 1940). A református iskolahálózatra: BERECZ GY., Háromszékvármegye népoktatási intézményeinek története (Brassó 1893); KÁDÁR J., Szolnok-Doboka vármegye nevelés és oktatásügyének története 1000–1896 (Dés 1896); PALLÓS A., Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely szabad királyi város népoktatási intézeteinek (Marosvásárhely 1896); SEBESTYÉN K., Kalotaszeg népoktatása a XV. századtól 1848-ig (Műv. T. I); Sípos G., Marosszéki népoktatás a XV. századtól 1848-ig (Műv. T. II); MÉSZÁROS I., Az iskolaügy története Magyarországon 996–1777 között (Bp. 1981).
A román iskolahálózatra vonatkozó Şincai jelentések: OL, GP, 1788: 3141, 1790: 1979. Reális képet adnak az iskoláztatás eredményességéről: L. PROTOPOPESCU, Contribuţii la istoria învăţămîntului din Transilvania 1774–1805 (Bucureşti 1966); N. ALBU, Istoria şcolilor româneşti din Transilvania între 1800–1867 (Bucureşi 1971). A reformkori ortodox iskolák kimutatása: OL, Vegyes, Statisztikai tabellák, 3. cs; OL, GP, 1839: 3967. A görög katolikus iskolákról tudósít Leményi püspök 1840-i jelentése: OL, EOKL, Diaetalia, 123. cs.
Az erdélyi határőrvidéki iskolarendszerre vonatkozó főhadiparancsnoksági jelentések és a reájuk adott bécsi vélemények: Kriegsarchiv, Hofkriegsrat, 1831: B 152/16, 1834: B 9/73; 1836: B 9/157, 1838: B 9/61, 1839: B 109/9, 1839: B 9/39, 1846: B 9/40, 1848: B 9/54.
Az erdélyi értelmiségi lét alapkérdéseire: BENKŐ S., Sorsformáló értelem (Bukarest 1971); UŐ, A helyzettudat; GÁLL E., Nemzetiség, erkölcs, értelmiség (Bp. 1978). Az értelmiségi létszám számszerű alakulására: BENKŐ S., Az erdélyi műszaki és gazdasági értelmiség kialakulásának kérdéséhez (CSETRI E.–IMREH I.–BENKŐ S., Tanulmányok az erdélyi kapitalizmus kezdeteiről. Bukarest 1956). Az életszínvonal-igényekre: MISKOLCZY A., Adatok az erdélyi reformkori hivatalnok-értelmiség életformájához (AtSz 1977. 3–4).
A reformkori erdélyi magyar politikai törekvések főbb kérdéseit, össztársadalmi horderejét tisztázza, és az 1830-as évek fejleményeit részletesen feltárja, forrásait és irodalmát felsorolja: TRÓCSÁNYI ZS., Wesselényi. Az erdélyi reformmozgalom kibontakoztatásának sajátosságaira utal: HORVÁTH M., Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig I (Genf 1863). A magyarországitól eltérő sajátos feltételeket polemikus éllel tárgyalja: PÁLFFY J., Visszhang. (Erdélyi Híradó, 1842. 36), továbbá az első – némileg publicisztikai jellegű és saját tapasztalatokra alapozó-összefoglaló munkák: KŐVÁRI L., Erdély történelme VI (Pest 1866); KEMÉNY Zs., Erdély közélete. Az első kiváló szakmunka, amely teret szentel az erdélyi fejleményeknek: BALLAGI G., A nemzeti államalkotás kora 1815–1847 (MNT IX). Az erdélyi magyar liberális reformmozgalom felívelő szakaszának – levéltári kutatásokra is épülő – újabb összefoglalása: MISKOLCZY A., Társadalom, nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar refommozgalomban (1830–1843) (Sz 1983. 6).
ASZTALOS M., Kossuth Lajos kora és az erdélyi kérdés (Bp. 1928) a sajtó alapján vázolja fel az ellenzéki agitációt. Ennek – sok 1834-i diétára szóló követutasítást tartalmazó – legfontosabb forrása: OL, EOKL, Cista Diplomatica, Gyrás gyűlési jegyzőkönyvek. Belső-Szolnok megyére: Torma József iratai. OSzK, Kézirattár, Fol. Hung. 1234–1235. Ezekben az ortodoxok vallásszabadságát biztosító törekvésekre is sok anyag van. A görög katolikus vallás terjesztését célzó – utolsó – hullámra: OL, EKPr 1827: 27, 99, 113, 1935: 269.
A székelyföldi agitációra a székgyűlési jegyzőkönyvek forrásanyaga mellett jó képet ad: Újfalvy Sándor emlékiratai (S. a. r. GYALUI F. Kolozsvár 1941); A rendtartó székely falu (Bev. IMREH I., Bukarest 1973). A háromszéki határőrök határőrség elleni mozgolódásra: BENCZÉDI G., Berde Mózsa életrajza (Bp. 1901); Kriegsarchiv, Hofkriegsrat, 1840. C 59/8 – a katonai hatóságok kivizsgálási jegyzőkönyvei.
A református egyház átszervezésére: KEMÉNY Zs., Erdély közélete; DÓSA E., Az erdélyhoni evangelico-reformátusok egyházi jogtana (Pest 1863); SZILÁGYI F., Egy lap Erdély legújabb történelméből (Pest 1867); POKOLY J., Az erdélyi református egyház története III (Bp. 1904).
A református és unitárius prédikátorok liberális reformeszméket terjesztő tevékenységére: Prédikátori Tár (Kolozsvár); SALAMON J., Kiss Ferenc városi esküdt (Kolozsvár 1827); HEREPEI K., Az elmúlt idő az isteni bölcsesség tüköre. OSzK, Kézirattár, Quart. Hung. 2061; CSISZÁR S., Katona Zsigmond (Kolozsvár 1833); HEREPEI K., Malomvizi gróf Kendeffy Ádám képe (Kolozsvár [1834]); UŐ, A jó fejedelem olyan mint a nap (Kolozsvár 1835); HEREPEI G., A templom méltósága (Kolozsvár 1835); DIMÉNY J., A polgári társaságot boldogító fejedelmi erények (Marosvásárhely 1835); BEKE S., Vasárnapi beszédei (Kolozsvár 1837); KORONKA A., Emlékbeszéd […] Székely Miklós Úr tiszteletére (Kolozsvár 1845); UŐ, Kozma Gergely […] ötvenéves papsága emlékére [H., é. n.]. SÜKÖSD S., A haza szeretet három parancsokban (Nagyenyed 1846). A szakirodalom eddig csak Beke tevékenységével foglalkozott: BENKŐ S., A helyzettudat.
Szász Károly jelentőségét – 1850-es évekbeli megemlékezések és – a felszabadulás után tárták fel: Szász Károly (Bev., vál. Kiss G., TURNOWSKY S. Bukarest 1955); TRÓCSÁNYI ZS., A nagyenyedi kollégium történetéhez (1831–1841) (Bp. 1957); VARGA Z., „Érdekegyesítés” és „társadalmi szolidaritás”; Acta Universitatis Debreceniensis, Sectio Historica, 1959–1960; VITA Zs., Tudománnyal és cselekedettel (Bukarest 1968); PÁNDI P., „Kísértetjárás” Magyarországon I (Bp. 1972); MISKOLCZY A., Szász Károly, az erdélyi reformkori politikus (Confessio, 1980. 3); VITA ZS., Művelődés és népszolgálat (Bukarest 1983).
{1790.} A páratlanul gazdag Bölöni Farkas-irodalomból a legfontosabbak: JAKAB E., Bölöni Farkas Sándor és kora (Keresztény Magvető, 1870); MIKÓ I., Honpolgárok és világpolgárok (Bukarest 1967); BENKŐ S., Sorsformáló értelem (Bukarest 1971); Bölöni Farkas Sándor, Journey in North America, 1831 (Transl., ed. A. KADARKAY. Santa Barbara, Calif.-Oxford. 1978). Ez utóbbi is elemzi Bölöni unitarizmusát. Az unitárius vallás értékrendszerére: SZÉKELY M., A keresztény vallás kifejlődése (Kolozsvár 1834). BRASSAI S., Félreértés (Keresztény Magvető, 1870); MIKÓ I., Az erdélyi unitárius vallásközönség igazgatási rendszere (Bp. 1931). FILEP A., Kriza János és az erdélyi unitáriusok (Kriza János és a kortársi eszmeáramlatok. Bp. 1982).
A bécsi kormányzat erdélyi politikáját az 1834/35-i diétával szemben – a birodalmi kormányszervek anyaga alapján feltárja: E. PFEFFERMANN, Baron Nikolaus Wesselényi und der Wiener Hof 1830–35 (Wien 1923. Diss.), az erdélyi kormányszervek anyaga alapján TRÓCSÁNYI Zs., Wesselényi, a fennmaradt legfontosabb források közlésével E. ANDICS, Metternich und die Frage Ungarns (Bp. 1973).
Az 1837/38-i diétára: G. LANG, Der siebenbürgische Landtag im Jahre 1837/38 (Wien 1950. Diss.). A követutasítások és azokról Estei Ferdinánd értékelése: HHStA, Österreichisch-Estensisches Hausarchiv, Präsidialakten, 52. Fasz. 1623. A liberális közvéleményben élő Estei-képet rögzíti: Magyarországi és erdélyi urak. Pálffy János emlékiratai I (S. a. r. SZABÓ T. A. Kolozsvár 1939); KEMÉNY Zs., Erdély közélete. Az erdélyi gubernium és Estei Ferdinánd politikájáról reális képet ad: H. KLIMA, Guvernatorii Transilvaniei 1774–1867 (Sibiu 1943). Mindkét diéta tevékenységének legfontosabb forrásai a nyomtatásban megjelent jegyző- és irománykönyvek, az 1837/38-i beszédtár, valamint: OL, EOKL, Cista Diplomacica, Diaetalia, Ügyiratok és Az 1837–38-i országgyűlés rendszeres bizottsági iratai.
Az erdélyi magyar művelődés sajátosságaira, a „főváros” és „vidék” viszonyának taglalásával: PAIS D., Báró Kemény Zsigmond és az irodalmi élet (Irodalomtörténeti Közlemények 1911); VITA Zs., A „Kolozsvári Nevelői Kar” története (Magyar kisebbség, 1941. 3); UŐ, Erdélyi művelődési törekvések száz évvel ezelőtt (Uo. 1); UŐ, Az erdélyi szellemiség öntudatra ébredése a reformkor kezdetén (Pásztortűz, 1943); GÁLDI L., La culture hongroise en Transylvanie (Bp. 1944).
Az ifjúsági művelődési-politikai törekvésekre: BENKŐ S., A marosvásárhelyi kollégium diákjainak művelődési törekvései a múlt század harmincas éveiben (KL Ekv.); TRÓCSÁNYI ZS., A nagyenyedi kollégium történetéhez (1831–1841) (Bp. 1957); ANTAL A., Szentiváni M.; UŐ, A magyar irodalom a reformkorban és 1849–ben (Bucureşti 1979). Az ifjúság olvasási szokásaira: KŐVÁRY L., A forradalomra lejött ifjúság olvasmánya (Legkedvesebb könyveim. Szerk. GYALUI F. H. é. n.); TONK S., Könyvtárak, olvasók és olvasmányok a reformkori Marosvásárhelyen (Könyvtári Szemle, 1972. 3). A csíki határőrök olvasótársasága elleni katonai kivizsgálás: Kriegsarchiv, Hofkriegsrat, 1841. C 42/96. Az olvasótársulati mozgalomra: DANKANITS Á., Olvasótársulatok, polgári társalkodók és kaszinók. (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 1968); ANTAL J., A falusi lakosság olvasókörei a reformkorban (Uo. 1969.2).
{1791.} Az irodalmi népiesség értékelésére: HORVÁTH J., A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (Bp. 1927); HOFBAUER L., A Remény című zsebkönyv története (1839–41) (Kolozsvár 1931); FENYŐ I., A kolozsvári „Remény” köre (A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig. A magyar irodalom története III. Szerk. PÁNDI P. Bp. 1965); ANTAL Á. imént idézett művei; ANTAL Á.–FARAGÓ J.–SZABÓ T. A., Kriza János (Kolozsvár 1971).
A „honismertető szociográfiára”: SZABÓ T. A., A transylvan magyar társadalomkutatás (Cluj 1938); Az utazás divatja (Vál., bev. EGYED Á. Bukarest 1973); IMREH I., Elöljáróban (Változó valóság. Szerk. IMREH I. Bukarest 1978).
Az erdélyi irodalmi élet egészére: SZILÁGYI S., Vázlatok az erdélyi magyar irodalom történetéből 1790-től (Új Magyar Múzeum, 1860. 1); KŐVÁRY L., Irodalmi viszonyok Erdélyben 1848 előtt. (Kolozsvár 1888.21). Az erdélyi regényirodalomról: DÉZSI L, Báró Jósika Miklós (Bp. 1916); FERENCZI Z., Egy elfeledett regényről (Bp. 1918); NAGY M., Kemény Zsigmond (Bp. 1972).
A cenzúrára: JAKAB E., Az erdélyi hírlapirodalom története 1848-ig (Bp. 1882); ÜRMÖSSY L., Erdély irányadó lapja az 1830–40-es években I–II (Kolozsvár 1907); HOFBAUER L., Az Erdélyi Híradó története (1827–1848) (EM 1932).
Az erdélyi magyar könyvkiadásra: VITA Zs., Művelődés és népszolgálat (Bukarest 1983); ERDÉLYI J., Magyarországi és erdélyi egyetemes sajtó-munkálata (Erdélyi Híradó, 1845. 76); TOLDY FERENC által kért és kapott adatok (JOHANN GÖTT, SZÁSZ KÁROLY kézírásával) az 1830–40-es évekből: MTAK, Kézirattár, Tört. 2–229; a Bécsbe küldött kötelespéldány-jegyzékek egy része: OL, Erdélyi Kancellária, Tiltott és megengedett könyvek jegyzékei, 1. cs; J. GROSS, Kronstädter Drucke 1535–1886 (Kronstadt 1886); GLÓSZ M., A csíksomlyói Szent Ferenci-Rendi szerzetesek nyomdájában az 1662–1884-dik évig megjelent könyvek és egyéb nyomtatványok teljes czímtára (Csíksomlyó 1886); KONCZ J., A marosvásárhelyi ev. református kollégium könyvnyomdájának száz éves története (Marosvásárhely 1887). A bibliaolvasásra: Zeykfalvi idősbb Zeyk János Életrajza. Cluj-Napoca, Biblioteca Centrală Universitară.
A társas életre: KOVÁCS K., Gyulai Pál társadalom és művészetszemlélete 1849 előtt (Debrecen 1961). A színházi életre: FERENCZI Z. A kolozsvári színészet és színház története (Kolozsvár 1897); SZENTIMREI J., Harc az állandó színházért Marosvásárhelyen (Marosvásárhely 1957); ENYEDI S., Déryné az erdélyi színpadokon (Bukarest 1975). A zenei életre: Kolozsvári magyar muzsikusok emlékvilága (Szemelvények a XIX. század zenei írásaiból. Vál., bev. LAKATOS I. Bukarest 1973); BENKŐ A., Ének és zene a Bethlen Kollégiumban (Műv. T. II). A karácsonyfa elterjedésére: E. SIGERUS, Weihnachtsbäume in Siebenbürgen (KVSL 1915). A politikusok arcképeinek divatjára: ETÉDI GEDŐ J., Székely szokások (Regélő, 1843. II. 39); A. DE GERANDO, La Transylvanie et ses habitants II (Paris 1845). A festészetre: G. OPRESCU, Pictura românească în secolul al XIX-lea (Bucureşti 1937); LYKA K., Magyar művészet 1800–1850 (Bp. 1942); RÓZSA GY., Szathmári Pap Károly erdélyi látképei (Művészettörténeti Értesítő, 1979. 2).
Az erdélyi művelődés intézményeire: Erdély magyar egyeteme (Kolozsvár 1941); A felsőfokú iskolahálózat oktatási rendjére: Norma Discendi in Collegio scholarum Alba N. Enyediensi. (Claudiopolis 1820); A református konzisztórium felterjesztése a „felsőbb és alsóbb oskolákban fennálló tanítás rendjének és módjának rendszeréről. EK: AG 1830: 2688; A katolikus iskolák tanrendjére uo. 1833: 7942. 1838: 329, 1844: 3958; az unitárius kollégiuméra uo. 1844: 5240. A gazdag kollégiumtörténeti irodalmat felsorolja: BAJKÓ M., Kollégiumi iskolakultúránk a felvilágosodás idején és a reformkorban (Bp. 1976). Az egyetemalapítási pályázati felhívást közli: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842. 12. A berlini egyetemi szervezet átültetési kísérletére: BIÁS I., Unitárius egyháztörténeti adatok (1619–1866) (Marosvásárhely 1910).
A filozófiai kultúrára: HAJÓS J., Filozófiai tanulmányok (Bukarest 1957); UŐ, Köteles Sámuel (Bukarest 1969); BENKŐ S., A helyzettudat; BEÖTHY O., A hegeli tanok magyarországi történetéhez (1818–44) (Magyar Filozófiai Szemle, 1979. 3–4); SZABÓ I., A burzsoá állam- és {1792.} jogbölcselet Magyarországon (Bp. 1980). A protestáns kollégiumok népszerűségére: EK: AG 1843: 5547, 1844: 3483. A jogtudományra: NAGY L., Igazságügyi reformtörekvések az erdélyi jogirodalomban (Jogtudományi Közlöny, 1980. 10); UŐ, Perjogi reformtörekvések az erdélyi jogirodalomban (1830–1848) (Uo. 1982. 2). A történetírásra: MIKÓ I., Gróf Kemény József emlékezete (Budapesti Szemle 1860. 10); CSENGERY A., Történetírók és a történetírás (Bp. 1874); VERESS E., Gróf Kemény József (1795–1855) (Cluj-Kolozsvár 1933).
A természettudományokra: MAIZNER J., A kolozsvári orvossebészi tanintézet történeti vázlata 1775–1872 (Kolozsvár 1890); MARKOS A., Milotai Ferenc kísérletei a mezőgazdasági szakoktatás bevezetésére (Műv. T. I); BISZTRAY GY., Az erdélyi tudományos élet és az egyetemi gondolat (Erdély magyar egyeteme. Kolozsvár 1941); MÁTRAI L., A kolozsvári egyetem és az európai tudományosság (Uo.); CONCHA GY., Brassai Sámuel emlékezete (Bp. 1904); MIKÓ I., Az utolsó erdélyi polihisztor (Bukarest 1971); BRETTER GY., Könyv Brassairól, aki mindent tudott (Korunk, 1972. 3); BENKŐ S., Bolyai János vallomásai (Bukarest 1968); WESZELY T., Bolyai Farkas a matematikus (Bukarest 1974); SZÉNÁSSY B., Bolyai Farkas (1775–1856) (Bp. 1975).
Az anyanyelvűségnek a felsőfokú oktatásban való érvényesítésére sok adat van az idézett iskolatörténetekben. Kovács püspök törekvéseire: EK: AG, 1841: 4569, 1844: 3959, 1845: 7399, 7738, 1856: 1717, 4404; OL, GP, 1843: 3525, 1847: 15 196.
Az említett szintézisek után az 1841–1843-í diétának a jelentőségére Kemény Zsigmond tevékenységének elemzése során hívták fel a figyelmet: Kemény Zsigmond naplója (Bev. BENKŐ S. Bukarest 1966); BARLA GY., Kemény Zsigmond főbb eszméi 1849 előtt (Bp. 1970). Az ellenzéki kezdeményezés forrásai a konzervatív és liberális sajtó mellett a követutasítások: Jósika János királyi biztos levelei fiához, Samuhoz (Cluj-Napoca, Arhivele de stat, Arhiva Jósika – rendezés alatt); a nemzeti és az országos ülésekről jelentő besúgójelentések és Donáth Sándor ítélőmester tudósításai Nopcsa Elek kancellárnak. OL, Magyar Kancellária, Informationsprotokolle és OL, Erdélyi Udvari Kancellária, Miscellanea praesidialia cancellarii aulici Noptsa, 3. cs. Ezekből értesülünk a diéta utolsó szakaszában elhangzott beszédek tartalmáról, mert amíg a diéta jegyző- és irománykönyve teljes, naplója már nem. Teleki politikájára: H. KLIMA, i. m. (Guvernatorii). A liberális irányzatok közötti küzdelmekre utal a sajtó is, nyíltabban szólnak: Gyulay Lajos részben kiadatlan naplói 27–32. k. (Vö.: Gróf Gyulay Lajos naplótöredékeiből (1815–1834). Kiadta: Gróf KULIN G., Bp. 1875. Eredetije: Cluj-Napoca, Biblioteca Centrală Universitarä, és a kolozsvári Wesselényi-levéltárból a Wesselényi Miklóshoz írt levelek, főleg Kovács Lajos és idősebb Bethlen János részéről (OL, Filmtár 8368). Ez utóbbiakból közöl: Lukinich I., A bethleni gróf Bethlen család története (Bp. É. n.).
A magyar liberálisok nemzetiségpolitikájára és annak erdélyi vonatkozásaira: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez (Szerk., bev. SZEKFŰ GY. Bp. 1926); HAJNAL I. ismertetése ASZTALOS M., Wesselényi az első nemzetiségi politikus (Pécs 1927) című dolgozatáról (Napkelet, 1928. II. 938); ARATÓ E., A nemzetiségi kérdés II; TRÓCSÁNYI ZS., Wesselényi; ANTAL A., Szentivási M.; PÁNDI P., i. m. (Kísértetjárás); UŐ, Első aranykorunk (Bp. 1976); SZABAD GY., Kossuth politikai pályája (Bp. 1977); VARGA J., Helyét kereső Magyarország (Bp. 1982); ARATÓ E., Nemzetiségek ideológiája.
Az erdélyi liberálisok nemzetiségpolitikai önmérsékletére az idézeteknél hivatkozott forrásokon kívül: FARAGÓ J., Bölöni Farkas Sándor jegyzetei a magyarság létezéséről (EM 1944). Gáspár János kiadatlan naplójából idéz: VITA ZS., Tudománnyal és cselekedettel. {1793.} (Bukarest 1968). A zsidó emancipációról: ROKONSTÁIN L., Nyílt levél zsidóügyben. (Múlt és Jelen, 1845. 72).
Az erdélyi utópisztikus gondolkodásra: BENKŐ S., i. m. (Bolyai J. vallomásai); GALL E., Pandora visszatérése. A reményről és a méltóságról (Bukarest 1979).
A diétai fejleményeket értékelő követjelentések: ZEYK KÁROLY Kolozs megyei követ jelentése (Erdélyi Híradó, 1843. 20); GROISZ G.–MÉHES SÁMUEL követjelentése (Kolozsvár, é. n.); UGRON ISTVÁN–VERESS JóZSEF követi jelentése (Kolozsvár 1844).
Az erdélyi és magyarországi román nemzeti mozgalom fejleményeit emlékirat jellegű, ill. személyes élményeken alapuló munkák tárgyalták először: A. PAPIU ILARIANU, Istoria romanilor din Dacia Superiore I (Viena 1852); G. BARIŢ, Părţi alese I–II. Elsősorban ezekre épültek a nagy szintézisek: A. D. XENOPOL, Istoria românilor din Dacia Traiană XI (Iaşi 1893); N. IORGA, Istoria românilor IX (Bucureşti 1938). A felszabadulás előtti magyar történetírás fő forrása: JANCSÓ B., A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota II (Bp. 1899) c. polemikus élű munka. Az erdélyi román nemzeti mozgalomra összpontosító, korszakunkra is tekintő, azt is tárgyaló újabb monográfiák, amelyek eltérő súllyal tárgyalják az általunk bemutatott kérdéseket: I. TÓTH Z., Az erdélyi és magyarországi román nemzeti mozgalom. 1790–1848 (Bp. 1959); D. PRODAN, Supplex Libellus Valachorum. (Bucureşti 19672); GEORGE EM. MARICA–IOSIF HAJÓS–CĂLINA MARE–CONSTANTIN RUSU, Ideologia generaţiei române de la 1848 din Transilvania (Bucureşti 1968); K. HITCHINS, The Rumanian National Movement. A történeti Magyarország nemzetiségi kérdésének részeként tárgyalja az erdélyi román nemzeti mozgalmat: ARATÓ E., A nemzetiségi kérdés; UŐ, Nemzetiségek ideológiája. Korszakunkra is vonatkozó forráskiadás a George Bariţhoz intézett levelezés: George Bariţ şi contemporanii săi I–V (Szerk. ŞTEFAN PASCU. Bucureşti 1973–1981).
A budai egyetemi nyomda jelentőségére a rendkívüli gazdag irodalomból: A. MISKOLCZY, Le rôle des publications de l’Imprimerie Universitaire de Buda dans l’évolution de la culture roumaine de la fin du XVIIIe siècle à 1830 (Typographia Universitatis Hungaricae Budae. 1777–1848. Red. KIRÁLY P. Bp. 1983); VERESS E., A budai Egyetemi Nyomda román kiadványainak dokumentumai 1780–1848 (S. a. r., bev. DOMOKOS S. Bp. 1982).
Az értelmiségi migrációra és az erdélyiek Kárpátokon túli szerepére: NICOLAE IORGA Partea românilor din Ardeal şi Ungaria în cultura românească (Vălenii de Munte 1911); GH. I. BOGDAN-DUICĂ, Gheorghe Lazăr (Bucureşti 1924); P. TEODOR, Contribuţia lui Aaron Florian la dezvoltarea istoriografiei naţionale (AMN 1968); ŞT. METEŞ, Emigrări româneşti din Transilvania în secolele XIII–XX (Bucureşti 1977); BORSI KÁLMÁN B., A román nemzettudat fejlődése a Kárpátokon innen és túl (Kortárs, 1984. 4).
A román püspököknek az idézett szintézisekben is tárgyalt tevékenységére: C. PAPFALVI, Episoade din viaţa episcopului Ioan Pop de Lemeni. (Observatoriul, 1880. 17/101); I. RAŢIU, Dascălii noştri (Blaj 1908); S. STANCA, Viaţa şi activitatea Episcopului Vasile Moga. 1774–1845 (Cluj 1938); L. GYÉMÁNT, Acţiuni petiţionare ale românilor din Transilvania în perioda 1834–1838 (SUBB-H 1971. 2); UŐ, Memoriul românilor ardeleni din avul 1834. (AIIACN 1974).
A görög katolikusok térnyerésére Leményi kimutatása: EK: AG 1835: 2706.
A román értelmiség iskoláztatására és elhelyezkedésére: N. BRĂNZEU, Şcoalele din Blaj (Sibiu 1898); A. TONK, Formarea intelectualităţii române din Transilvania şi liceul piariştilor din Cluj {1794.} (SUBB–H 1968. 1). Az 1849-i értelmiségi kimutatást közli: S. DRAGOMIR, Studii şi documente II.
A román értelmiségiek szemléletváltására: D. PĂCURARIU, Andrei Mureşanu (Bucureşti 1963); C. RUSU, Din gîndirea democrat revoluţionară transilvană la 1848 (AIIACN 1970); I. MUŞLEA, Cercetări etnografice şi de folclor I–II (Bucureşti 1971); I. BREAZU, Studii de literatură román şi comparată I–II (Cluj 1973).
Estei főherceg a román sajtóról: HHStA Estensisches Hausarchiv, Präs. 43. Fasz., 1837: 1844. A román könyvkiadásra: GH. BARIŢ, Gratulaţiune (Gazeta Transilvaniei, 1875. 691); GEORGE EM. MARIGA, Studii de istoria şi sociologia culturii române ardelene din secolul al XIX-lea I (Cluj-Napoca 1977); I. BOTEZAN, Activitatea tipografiei a lui Timotei Cipariu între anii 1836–65 (AMN 1979); MISKOLCZY A., A bécsi állami nyomda (Staatsdruckerei) román könyvkiadási tervei az 1840-es években (Magyar Könyvszemle, 1980. 1); A balázsfalvi nyomda 1836–38-i kiadványainak kimutatása: EK: AG 1838: 3769.
Az irodalmi és nyelvújítási törekvésekre: GH. I. BOGDAN-DUICĂ, Ioan Barac (Bucureşti 1933); GÁLDI L., A román irodalomtörténet tájrajzi problémái (Bp. 1935); UŐ, Az erdélyi román nyelvújítás (Bp. 1943); A. ROSETTI–B. CAZACU, Istoria limbii române literare I (Bucureşti 1961); W. BAHNER, Das Sprach- und Geschichtsbewusstsein in der rumänischen Literatur von 1780–1880 (Sitzungsberichte der Deutschen Akademie der Wissenschaften zu Berlin, 1967. Berlin 1967); P. CORNEA, Originile romantismului românesc (Bucureşti 1972); M. POPA, Analyse quantitative du roman publié dann la presse de Transylvanie de 1838 à 1918 (Synthesis, 1979); M. POPA–V. TAŞCU, Istoria presei literare româneşti din Transilvania (Cluj-Napoca 1980).
A brassói sajtó és George Bariţ szerepére a gazdag irodalomból: V. CHERESTEŞIU, Întemeierea presei româneşti din Transilvania şi activitatea a lui George Bariţ pînă la izbucnirea revoluţiei din 1848 (AIIACN 1963); D. PRODAN, Gheorghe Bariţiu (RRH 1963. l); A. NICOLESCU, Lessico della revoluzione romana nel sec. XIX. (Revue des Études Sud-est Européennes, 1979. 4); K. BOCHMANN, Das politisch-soziale Wortschatz des Rumänischen von 1821 bis 1850 (Berlin 1979).
A román nemzeti egységtörekvésekre: C. BODEA, Lupta românilor pentru unitatea naţională 1834–1849 (Bucureşti 1967); Unitale şi continuitate în istoria poporului român (Szerk. D. BERCIU. Bucureşti 1968); MISKOLCZY A., A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom (Sz 1973. 2); V. NETEA, Conştiinţa originii comune şi a unităţii naţionale în istoria poporului român (Bucureşti 1980).
A magyarországi román nemzeti mozgalomra: GH. CIUHANDU, Episcopii Samuit Vulcan şi Gherasim Raţ. (Arad 1935); I. D. SUCIU, Nicolae Tincu Velia (1816–1867) (Bucureşti 1945); EF. MURGU, Scrieri (Szerk., bev. I. D. SUCIU. Bucureşti 1969).
Az 1840-es évek román törekvéseire és Băarnuţiu tevékenységére: GH. I. BOGDAN-DUICĂ, Viaţa şi ideile lui Simion Bărnuţiu (Bucureşti 1924); C. SUCIU, Rolul naţional-cultural al Blajului în preajma evenimentelor din 1848 (Cultura Creştină, 1925); ŞT. PASCU, Viaţa şi activitatea lui Simion Bărnuţiu (SUBB-H 1964. 1); D. GHIŞE–P. TEODOR, Contribuţii la cunoaşterea activităţii filozofice a lui Simion Bărnuţiu (Revista de Filozofie, 1964. 3); K. HITCHINS, Cultura şi nationalitate în Transilvania (Cluj 1972); I. MĂRZA, Proiecte de reformare a învăţămîntului la Blaj în anii premergători revoluţiei de la 1848 (Sargetia 1979).
A reformkorra vonatkozóan is a leggazdagabb anyagot a máig felülmúlhatatlan szintézis nyújtja: FR. TEUTSCH, Geschichte der Siebenbürger Sachsen für das sächsische Volk III (Hermannstadt, 1910). Újabb szintézisek: Sächsisch-schwäbische Chronik. Beiträge zur Geschichte der Heimat (Kiadja E. EISENSURGER–M. KRONER. Bukarest 1976); Geschichte der {1795.} Deutschen auf dem Gebiete Rumäniens I (Szerk. C. GÖLLNER. Bukarest 1979). Korszakunkra összpontosítanak: G. A. SCHULLER, Neues Leben (Hundert Jahre Sächsischer Kämpfe. Hermannstadt 1896); SÁRKÖZI Z., Az erdélyi szászok a nemzeti ébredés korában (Bp. 1963). A szász–magyar kapcsolatokat megeleveníti: PUKÁNSZKY B., Erdélyi szászok és magyarok (Pécs 1943). Részletesen elemzi a szászok nemzeti törekvéseit ARATÓ E. fentebb idézett nemzetiségtörténeti munkáiban.
A szász–magyar diétai együttműködés jelentőségéről szól GYULAY L. említett (és részben kiadatlan) naplóiban, és jelzi azt SZEKFŰ GY. is: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez 1790–1884 (Bp. 1926). A szász politikai törekvéseket belülről a kortárs és a résztvevő szemével rajzolja meg E. FRIEDENFELS, Joseph Bedeus I.
A szász sajtóéletre: E. WEISENFELD, Die Geschichte der politischen Publizistik bei den Siebenbürger Sachsen (Frankfurt am Main 1939); BINDER P., A brassói háromnyelvű publicisztika a testvériség jegyében (1837–1849) (Korunk, 1974. 7).
Stephan Ludwig Roth tevékenységére a gazdag irodalomból: ST. L. ROTH, Gesammelte Schriften und Briefe I–VII (Berlin 1964–1970); O. FOLBERTH, Der Prozess Stephan Ludwig Roth (Graz–Köln 1959); C. GÖLLNER, Gîndirea economică a saşilor din secolul al XIX-lea (Bucureşti 1969); M. KRONER, Stephan Ludwig Roth. Viaţa şi opera (Cluj 1974).
A szász–román együttélésre az 1840-es évekbeli publicisztikai írásokat is elemző munkák közül: JAKAB E., A királyföldi viszonyok ismertetése I–II (Pest 1871–1876); G. MÜLLER, Die ursprüngliche Rechtslage der Rumänen in Siebenbürger Sachsenlande (Hermannstadt 1912); I. PUŞCARIU–I. PRÉDA, […], Contribuţiuni istorice privitoare la trecutul romănilor de pe pămîntul crăiesc (Sibiu 1913); I. WOLF, Problems românească in istoriografia săsească (1790–1848) (AMN 1979).
A szász–magyar liberális nemzeti érdekegyesítési törekvésekről a sajtóról szóló irodalom és a szintézisek eltérő súllyal tudósítanak. Apor kezdeményezésére: EK: AG 1845: 1955.
A szász történetírásra: SZEKFŰ GY., Az erdélyi szász történetírás (Magyarságtudomány 1943); A. MÖCKEL, Geschichtsschreibung und Geschichtsbewusstsein bei den Siebenbürger Sachsen (Studien zur Geschichtsschreibung im 19. und 20. Jahrhundert. Köln–Graz 1967); A. ARMBRUSTER, Vorarbeiten zu einer Geschichte der siebenbürgisch-sächsischen Historiographie (Südostdeutsches Archiv, 1976–1977); L. BINDER, Georg Daniel Teutsch und Friedrich Teutsch als Historiker (FVLK 1978. 2).
A szépirodalom politikai tudatformáló szerepére: O. WITTSTOCK, Josef Marlin. (AVSL N. F. 26); UŐ, Das litterarische Leben der vierziger Jahre (Hundert Jahre … Hermannstadt 1896); F. OBERT, Sächsische Lebensbilder (Wien 1896); ROTH A., Tanulmányok Roth Dánielről (Bp. 1913); HAJEK E., Az erdélyi szász regényirodalom a XIX. század közepén (Bp. 1913); R. CSAKI, Vorbericht zu einer Geschichte der deutschen Literatur in Siebenbürgen (Hermannstadt 1920), K. K. KLEIN, Literaturgeschichte des Deutschtums im Ausland (Leipzig 1939); J. MARLIN, Ausgewählte Schriften (Bev. A. CONNERTH. Bukarest 1958); H. KRASSER, Die Entstehung des Siebenbürgenslied (Volkszeitung, 1958).
A rendi reakció elharapózását először BENKŐ SAMU elemzi Kemény Zsigmond naplójához írt (Bukarest 1966), idézett bevezetésében. A konzervatívokról kozmetikázott képet ad: SZÁDECZKY B., Báró Jósika Sámuel erdélyi kancellár (1805–1860) (Kolozsvár 1912).
A diétai rendszeres bizottság iratanyaga: OL EOKL, Cista Diplomatica, Diaetalia, A központi bizottmány jegyzőkönyvei, a közigazgatási, a törvénykezési, a vallás- és művelődésügyi, adó- és úrbéri, kincstári és közgazdasági osztály iratai, 119–125. cs. Ezt kiegészítik: a közgazdasági osztály jegyzőkönyvei és munkálatai, Wien, Finanzarchiv, Finanzministerium, {1796.} Präsidial-Akten, 1844: 3314, 6726, és OL, EOKL, Erdélyi Kincstári Levéltár, Thesaurariatus, Praesidialia, ügyiratok, 1845: 136, 144, 511, 876, 910. Az adó- és úrbéri osztály jegyzőkönyve, OL, uo. Iktatatlan elnöki iratok, 2. cs.
A védegyleti mozgalom visszhangjáról szóló törvényhatósági jelentések és a kormányzati ellenintézkedések: OL, EKPr. 1845: 81, 150, 188, 217, valamint a konfidensek beszámolói: OL, Magyar Kancellária Levéltára, Informationsprotokolle, 1845: 28, 70, 133, 154, 173, 194, 294. A megyei életre: OL, EOKL, Cista Diplomatica, Gyrás gyűlési jegyzőkönyvek.
Magyarország ellenpéldájaként mutatja be az 1846–47-i Erdélyt: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–49-ben I (Összegyűjtötte, szerk., bev. ANDICS E. Bp. 1981). A bécsi kormányzat erdélyi politikájára: HHStA, Staatsconferenz-Akten, 1842: 404, 1845: 1155, 1846: 970, 971, 1018, 1055, 1090, 1098, 1847: 17, 790, 1265. Uo., Kabinettsarchiv, Minister Kolowrat-Akten, 1844: 305, 2093, 1846: 1285, 1286, 1287, 1847: 1045. Jósika megyei és diétai politikájára: OL, EKPr. 1845: 311, 322, 449, 474, 1846: 20, 44, 355, 384, 392, 431, 432, 459, 1847: 5, 20, 37, 138, 222, 264.
Az 1846–47-i diétai követutasítások úrbéri vonatkozásai: OL, GPr., 1847: 1673, 1678, 1683, 1686, 1687, 1688, 1847: 6, 11, 12, 18, 22, 26, 36, 41, 44, 45, 53, 66, 368, 485. A galíciai eseményekkel párhuzamos paraszti nyugtalanságról törvényhatósági tudósítások: uo., 1846: 781, 788, 824, 863, 871, 914, 1029. Kemény Dénes Érdekegység című munkájából megjelent: KEMÉNY D., Honegység (Kiadja KEMÉNY G. Kolozsvár 1861). A kötelező örökváltság kérdésére: FERENCZI Z., Kossuth, Wesselényi és az úrbér ügye 1846–47-ben (Sz 1902). Az úrbéri törvény születését a diéta nyomtatásban megjelent jegyzőkönyve, naplója és irományai alapján mutatja be: L. GYÉMÁNT, Geneza urbariului ardelean din 1846/47 (AIIACN 1976). MISKOLCZY A., Az 1846–1847. évi erdélyi országgyűlés (Magyarország története 5). Teleki gubernátor és Jósika kancellárnak az úrbéri kérdésben kiéleződött ellentétére: OL, EKPr., 1845: 320, 1847: 253, 321.
A magyar és nem magyar nemzeti törekvések közötti együttműködésnek és közeledésnek önálló fejezeteket szentel ARATÓ ENDRE idézett nemzetiségtörténeti szintéziseiben. A Kővár vidéki fejleményeket feltárta: TRÓCSÁNYI ZS., A „vad gróf” portréjához (Petőfi és kora. Szerk. VARGA J. és LUKÁCSY S. Bp. 1970). A Jósika-anekdota: G. MOROIANU, Chipuri din Săcele (Bucureşti 1938. 122–127). A Jakab Elek cikke miatt indított vizsgálat: OL, GPr., 1846: 1479, 1617. Az érchegységi mozgalmakra: 1. TÓTH Z., Parasztmozgalmak az erdélyi Érchegységben 1848-ig (Bp. 1951); Varga Katalin pere (Bev. KISS A. Bukarest 1979). Avram Iancuról: SZÉKELY M., Utazási vázlatok a Zalatnai uradalomról (Az utazás divatja. Vál., bev. EGYED Á. Bukarest 1973); I. STERCA ŞULUŢIU, Biografia lui Avram Iancu (Sibiu 1897). G. BARIŢ cikksorozata: Partidele politice (Gazeta de Transilvania, 1848. jan. 27/febr. 8. 8. sz.–febr. 2/14. 10. sz.):
| IRODALOMJEGYZÉK | TARTALOM | X. ERDÉLY A FORRADALOMBAN ÉS A SZABADSÁGHARCBAN (1848–1849) |