bukovinai székely viselet

a → székelyföldi viseletek korai jellegzetes öltözetdarabjai szinte mind jellemzik: a férfiaknál a hosszú, álló gallérú ing a tüszővel, szűk szárú vászongatyával vagy fehér posztó → harisnyával. Hűvös időben házi szőttes posztóból készült, deréktól lefelé bővülő → szokmányt vagy egyenes szabású, hosszú, galléros, fekete vagy barna kabátfélét, mentávát viseltek, többnyire csak vállra vetve. Mindkettőn szőrzsinór díszítés van. Háromféle, juhbőrből készült felsőruhát ismertek: az ujjatlan, téli-nyári viselésre való, oldalt csukódó mejjesbundát, valamint az egész és a fél, térdig vagy derékig érő, elöl csukódó hímzett bundát, mintyán vagy muntyán bunda néven. Mindháromnak magas álló gallérja van rókaprémmel szegve. Általános volt a csizmaviselet, a munkában pedig a bocskor. – A női viselet kevesebb régies darabot őriz. Az ing már rövid, nyakkivágása szegletes, ujja bevarrott. Pendelyt öltöttek föl hozzá. A szoknyák gyári kelméből készültek, rokolya a nevük. Egyes vidékeken az egyszínű zöld szövetet kedvelték, ugyanilyen színű s anyagú volt a kötény is. A dévaiaknál a fiatalok mintás kelméből készített rokolyát viseltek, s csak az öregek hordták az egyszínűt. Ugyanitt a kötényt katrincának nevezik. A szokmányt fekete színben az asszonyok is hordták, jellemzőbb azonban ennél a magas álló gallérú, derékban szabott hímzett hosszú bunda. – Irod. Szabó Imre: Dévai csángó székely népviselet és táplálkozás (Népr. Ért., 1904); Sebestyén Ádám: A bukovinai andrásfalvi székelyek élete és története Madéfalvától napjainkig (Szekszárd, 1972).