cigányok

É-indiai eredetű népcsoport. Eredeti lakóhelyüket az i. sz. 5–10. sz.-ban hagyták el. Európába vándorlásuk előtt hosszabb ideig tartózkodtak a mai Irán és Töröko. területén. Közép- és Ny-Európában huzamosabb balkáni tartózkodás után a 15. sz. elején tűntek föl. Mo.-on először 1416-ból említenek a források Brassó mellett táborozó cigányokat. Néhány évtized múlva szinte minden európai országban megjelentek. Az első türelmes időszakot a 15. sz. végétől üldözés váltotta föl. Különösen Angliában és Franciao.-ban hoztak kitiltásukra és elpusztításukra kegyetlen és erőszakos rendeleteket. Legutóbb a hitleri fasizmus gázkamráiban pusztítottak el mintegy ötvenezer cigányt. – Mo.-on türelmesebbek voltak a cigányokhoz. Mária Terézia és II. József kísérelte meg először szervezett letelepítésüket. Intézkedéseik sikertelenek maradtak. A cigányok szervezett és tömeges vándorlása Mo.-on csak az 1940-es években szűnt meg. – A világ összes cigányait 2–3 millióra becsülik. Európában kb. egymillió cigány él, legtöbben Romániában, Csehszlovákiában és Mo.-on. Egy reprezentatív szociológiai felmérés szerint Mo.-on 1971-ben 320 000 cigány volt. Anyanyelvi megoszlásuk a következőképpen alakult: magyar anyanyelvű 71%, cigány anyanyelvű 21,2%, román anyanyelvű 7,6%, egyéb anyanyelvű 0,2%. A cigányok az egész országban szétszóródva élnek, legtöbben Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar és Békés, legkevesebben Vas és Győr-Sopron megyében. A mo.-i cigányok a nyelvi különbségeken túl még több kisebb-nagyobb etnikai és életforma-csoportra tagolódnak. A cigány anyanyelvűek között többségben vannak az oláhcigányok (cigányul vlahi), akik foglalkozásuk szerint oszlanak meg, pl. lovara (lókereskedők), colara (szőnyegkereskedők), khelderara (üstfoltozók) stb. (A csoportmegjelölések ma már csak az eredeti foglalkozásokra utalnak.) Mindössze néhány ezren beszélik az oláhcigány nyelvtől nagymértékben eltérő kárpáti cigány dialektust (gurvari vagy maskar). A D-Dunántúlon ugyancsak kis számban élnek az ún. német és vend cigányok. A román anyanyelvű cigányok legnépesebb csoportja a beáscigányok, akiknek teknővájás az eredeti főfoglalkozásuk. A magyar cigányok (cigányul romungro) ma már szinte valamennyi társadalmi rétegben és igen sok foglalkozási ágban megtalálhatók. – A mai mo.-i cigányok sem nyelvi állapotukat, sem kulturális helyzetüket, sem társadalmi szervezettségüket tekintve nem rendelkeznek a nemzetiség vagy a nemzeti kisebbség elégséges ismérveivel. Jelenleg a gyökeres életforma-váltás állapotában vannak. Többségük falun él, de egyre nagyobb számban költöznek városokba. Föladják eredeti foglalkozásaikat és elkülönült telepeiket, iparban vállalnak munkát, ami szociális helyzetük változását is fokozatosan maga után vonja. – Kezdetben a cigányokat egyiptomi eredetűeknek vélték. Nyelvük indiai rokonságának felfedezése Vályi István Hollandiában tanuló ref. teológus nevéhez fűződik (1776). Neves mo.-i ciganológus kutatók voltak Wlislocki Henrik, Habsburg József főherceg, Hermann Antal, Erdős Kamill. A mo.-i cigányok kultúrája mindeddig kevéssé föltárt. Az európai szokásoktól merőben eltérő, azzal eredetileg össze nem férő életmódjuk miatt ma is számos évszázados gyökerű balhiedelem és előítélet veszi körül őket. – Társadalmi szervezetük alapegysége a nagycsalád, amely nemzetséggé és törzzsé sosem fejlődött. A vándorló karavánok több, egymással laza rokonságban álló nagycsaládból álltak. A cigányokat jellemzi, hogy anyagi kultúrájuk tárgyait szinte kizárólag készen másoktól veszik, maguk nem készítik. Folklórjuk gazdag és változatos. Elemeit a vándorlás során érintett országok, ill. a letelepült csoportokat körülvevő népek folklórjából vették át. Rendszerint annak archaikus rétegeit őrzik. Erre a mo.-i cigányok köréből is sok példa van (mese, tánc). – Irod. Erdős Kamill.: A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon (Gyula, 1959); Sárosi Bálint: Cigányzene... (Bp., 1971); Vekerdi József: A cigány népmese (Bp., 1974); Kemény István: A magyarországi cigány lakosság (Valóság, 1974. 1. sz.).