cimboraság

1. a serdülőkorban kialakuló és a legénykorban kiteljesedő, a felnőttkorban felemlegetett pajtási viszony, amely nem annyira mély, mint a baráti kapcsolat (→ baráti csoport, → leánybanda), de annál sokkal mozgékonyabb és szélesebb. Cimboraság létrejöhet közös munka, együttdolgozás, együttmulatás révén, de létrehozhatja az udvarlásban, összebeszélésben megnyilvánuló cinkosság, a közös gondok által teremtett bizalmas (nem baráti) viszony. Éppen ezért a cimboraságnak a barátsággal szemben van némi pejoratív jelentéstartalma is. Sajátos formája a katonacimboraság, amelyet az egy faluból valók otthonuk utáni vágyódása teremt, később pedig – megfordítva – az egy időben és kötelékben eltöltött szolgálat tesz katonacimborákká egészen távoli vidékekről származó embereket. – 2. a munkatársulás egyik speciális, kihalt, de szükségből mindig újratámadó formája. A szántásnál az elegendő igaerővel nem rendelkező jobbágyok állataikat összefogták egy eke elé, s így segítették ki egymást („cimborával szántó”, „cimborás”) (→ egész eke). Az I. és II. világháború alatt és után a rekvirálások folytán állataikat veszített parasztok vagy a felszabadulás után földhöz juttatott új gazdák hasonlóan jártak el. A cimbora szó azonban ekkor, ebben az értelemben már kiveszett, csak a társulási forma maradt meg. – Irod. Makkai László: Paraszti és majorsági mezőgazdasági termelés a XVII. században (Bp.–Gödöllő, 1957); Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711–1770 (Eger, 1958); Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX–XX. században (Szolnok, 1968).