cincárok

a D-Balkánon élő románok, az ún. makedorománok, saját nevükön arumânok neve a szomszédos délszlávok nyelvében és a régi magyarban. Bár a bizánci típusú feudalizáció a makedorománokat korán érintette, nemzeti államuk, szervezetük nem alakult ki. Jelentékeny szerepük volt a Balkán-félsziget urbánus életében. Pásztorkodással foglalkozó falusi közösségeik mellett sokfelé keresettek voltak építőmestereik, ötvöseik, kereskedőik. Az oszmán-törökök előnyomulásával sokan elmenekültek közülük. Mo.-on is nagy számban éltek cincárok. A 19. sz.-ban is még népes cincár kolónia volt Pesten. Nyelvünkben a cincár szónak másodlagosan kialakult a juhkereskedő, juhmészáros, kontár mészáros, böllér jelentése, de élt a közvetítő kereskedő értelme is. Mindezek a makedoromán közösségek tagjainak jellegzetes foglalkozására, életmódjára utalnak. Századunkra közösségeik a hazai görögökkel párhuzamosan asszimilálódtak. A makedorománok nyelve, néprajza, település- és néptörténete alapvető fontosságú az egész románság etnogenezise szempontjából. Kétségtelen, hogy nyelvi elkülönülésük a románság többi ágától viszonylag későn, a 10–11. sz. után bontakozott ki.