cívis <lat. ’polgár’>

az alföldi mezővárosok paraszti eredetű és még földművelésből élő vagyonos lakossága. Használták a cíva nőnemű alakot is. A cívis hagyománytartó, sajátos életformával rendelkező réteg, amely éppen konzervativizmusa révén zárt közösséget alkotott. A családok egymás közt házasodtak. A földdel rendelkező cívisek benn laktak a városokban – bár mindegyiknek volt tanyája, legelőrésze –, csak cselédeik és a fiatal házasok költöztek ki a tanyára. Vagyonukat állattartásból és földművelésből szerezték, hasznukat nem fektették be kapitalista jellegű vállalkozásokba, hanem a hagyományos paraszti gazdálkodás keretein belül szaporították. Tágabb értelmezésben cívisnek nevezik az alföldi városok bennszülött lakosságát, függetlenül a rétegződéstől, vagyis a gazdag polgár-parasztokon kívül a kereskedőket, iparosokat, szegényparasztokat, cselédeket is. A cívis szó használata elsősorban Debrecen őslakóira a leggyakoribb, de mondják Nagykőrös, Kecskemét és Hódmezővásárhely paraszti törzslakosságára is. (→ még: Debrecen népe, → pógár) – Irod. Majláth Jolán: Egy alföldi cívis város kialakulása... (Bp., 1943); Balogh István: A cívisek világa (Bp., 1973).

1. Debreceni cívispolgár 1880 körül

2. Debreceni fiatal pár 1890 körül

3. Háromablakos ház az Ajtó utcán (1931, Debrecen)

4. Cívisház hosszú kapuval, Nap utca (1933, Debrecen)

5. Három debreceni cívislegény (Múlt század második fele)