családba fogadás

a családon belüli befogadás a vérségi alapon szerveződött rokonság, család szertartása, amelyen a hangsúly az apaági vonal folytatásának elismerésén (apai elismerés) van. A törvényesen született csecsemőt valamilyen gesztussal, cselekedettel elfogadja, „befogadja” maga közé az apai családrokonság, ezzel elismerve odatartozását. Hagyományőrző vidékeken szórványosan előfordultak még a közelmúltban is az újszülött befogadását jelző cselekedetek. Például a születés után a bába vagy jelenlevő rokon asszony letette a földre vagy a küszöbre a csecsemőt, ahonnan az apa vagy az anyai nagyanya felkapta, esetleg megcsókolta – az apa az újszülöttet vászongatyájába rövid időre betakarta, – az apa az újszülöttre kalapját ráborította, – istállóba vitte, lovára ültette –, az újszülött orrát gyengéden meghúzta valamelyik rokon asszony vagy az apa, miközben mondta: „hasonlíts apádra”. Ezek a szertartások elsősorban fiúgyermek születésénél voltak gyakoriak. Egyes vidékeken a fenti cselekedeteket a templomból hazahozott, már megkeresztelt gyermekkel tették meg. (→ még: avatás) – Irod. Szendrey Ákos: A társadalmi érintkezés formái (Ethn., 1937); Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Érsekújvár, 1944); Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956).