| csalogató mese | TARTALOM | Csalóka Péter |
csalogatósíp
vadászati segédeszköz, amellyel a madarász és a vadász a madarak és a vadak hangját utánozza, s így csalogatja, hívja azokat rejtekhelye közelébe. A székelyeknél a farkast a nyúl, malac, bárány hangjának utánzásával csalogatják. Szeged vidékén a sneff-félék (Tringa sp.) hívó szava: tyütyü, tyütyütyü; csui; tyhü, tyühühü. A haris (Crex crex) hangját a Tisza mentén papírral betekert fésűn utánozzák. A két ajak közé tett összehajtott falevél, fűzkéreg fújásával rigót, szajkót, nyulat, rókát csalogatnak (Somogy, Kalotaszeg). Göcsejben ez a bergyuka vagy doromb. Sípokat használnak az őz, szarvas, róka, császármadár, fogoly, fürj stb. csalogatásához. A Bükk hegységben a múlt században a császármadársíp pulyka, liba lábszárcsontjából készült. Az őz, a fürj csalogatásához sertével, lószőrrel töltött bőrzacskócskát használnak, amelybe pulyka lábszárcsontjából készült sípot tesznek. A síp végét bedugják, s a bőrzacskót ügyesen nyomogatva a szükséges hangot utánozzák (Szeged vidéke, Hajdúság). A század elején a fazekasok is készítettek csalogatósípot. Ismeretesek a köcsögdudák vagy höbögők elvén működő madársípok (Szilágyság, Székelyföld). Madársípok maradványai a budai ásatások során a 13. sz.-ból kerültek felszínre. A magyar csalogatósípokhoz hasonló sípokat Európa-szerte ismerünk. Több típusukat említi J. C. Aitinger 1653-ban megjelent német madarászkönyve. Részletesen leírja a csalogatósípot Pák Dienes (1829). A csalogatósípok használatosak voltak már a középkor feudális vadásztechnikájában, s valószínű, hogy a népi használatuk részben vadászkönyvek leírásaira és a középkori vadásztechnikára vezethető vissza. Az emberi hanggal való vadcsalogatás módszerei pedig nyilvánvalóan minden nép legősibb tapasztalatai közé tartoznak. – Irod. Pák Dienes: Vadászattudomány (II., Pest, 1829); Moszyński, K.: Kultura ludowa słowian (I., Krakow, 1929); Ecsedi István: Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon (Debrecen, 1933); Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Bp., 1959).
