Csaplovics János (Felőpribél, 1780–Bécs, 1847)

történeti, jogi és földrajzi író, a magyar néprajztudomány egyik előfutára. Jogi tanulmányainak elvégzése után az udvari kancelláriánál szolgált 1809-től a pakráci gör. kel. püspökség titkára, 1813-tól Schönborn gróf jószágig.-ja. Az ethnographia szót először Csaplovics János használta Mo.-on a népéletre és a nép kultúrájára vonatkozó tudomány megnevezésére. A Tudományos Gyűjteményben 1822-ben megjelent tanulmányában a történeti etnográfiával szemben a statisztikai etnográfiának a szükségességét hangoztatja, és ezen az adott időszak állapotának minden oldalú leírását érti. Munkáiban arra törekedett, hogy Mo. különféle etnikumait leírja és ezzel az ország szisztematikus-statisztikus etnográfiáját hozza létre. – F. m. Slavonien und zum Teil Croatien (I–II., Pesth, 1819); Ethnographiai Értekezés Magyarországról (Tud. Gyűjt. 1822. 3–4. sz.); Gemälde von Ungern (Pesth, 1822); Croaten und Wenden in Ungern (Pozsony, 1829); Ungerns Industrie und Cultur (Leipzig, 1843); Paradoxen über das Volk- und Staatsleben... (Hermannstadt, 1845).

Csaplovics János