csávázás, meszezés, pácolás

a vetnivaló gabonamagvak vegyszeres kezelése elsősorban az üszög elleni védekezés céljából. A vetésre szánt szemet aratás után külön tárolták és vetés előtt nem sokkal csávázták. A csávázást rendszerint kövezeten vagy jól ledöngölt földön, kisebb mennyiségű mag esetén nyári jászolban, mosóteknőben végezték. Gazdahelyeken külön csávázóteknőt tartottak. Szokás volt a csávázókosár használata is: ilyenkor a kosárba felszedett magot megmerítették kosarastól a csávalében. A kéz kímélésére kisebb és nagyobb méretű falapátokat használtak. Általában ketten-hárman csáváztak. Egyikük locsolta vagy permetezte a rézgálicos oldatból vagy vízzel fölengedett oltott mészből álló csávalevet, a másik (és a harmadik) falapáttal keverte és forgatta a szemet. – A csávázás valószínűleg a múlt század folyamán a racionális gazdálkodás hatására honosodott meg a magyar parasztságnál. Korábban csupán szórással, kézi válogatással, rostálással (→ gabonatisztítás) tisztították a vetésre szánt gabonát. Néhány helyen trágyalével öntözték üszög ellen. – Irod. Nagy Gyula: Hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán (Népr. Közl., 1963); Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Bp., 1964); Pais Sándor: A becsvölgyi gazdálkodás (Népr. Közl., 1964); Fél Edit–Hofer Tamás: Geräte der Átányer Bauern (Bp., 1974).

Csávázókosár (Átány, Heves m.)

Csávázóteknő (Átány, Heves m.)