csere

két értelemben használt fogalom: 1. tevékenységek cseréje. Ebben az értelemben a munkamegosztás alapján lezajló termelési folyamat. – 2. Javak cseréje: az elosztás történetileg kialakult formája, amelynek során a javak és a haszonélvezeti jogok gazdát cserélnek a tulajdonosok, birtokosok és haszonélvezők közötti megegyezésnek megfelelően. Négy fő formája: a) közvetlen termékcsere: a javak közvetlenül kerülnek szembe egymással; b) közvetett termékcsere: a javak cseréjénél valamilyen használati cikket, pl. kapát használnak értékmérőként; c) csere korlátozott funkciójú pénzzel: adásvétel csupán csereeszköz és (vagy) fizetési eszköz funkciót betöltő pénzzel; d) csere valamennyi pénzfunkciót betöltő pénz segítségével. – A csere kevéssé vizsgált téma a magyar néprajztudományban. Számos maradványa él még ma is. Legegyszerűbb formája a kölcsön, anyagkölcsön, amit meghatározott időn belül, ugyanabból az anyagból, ugyanolyan vagy nagyobb mennyiségben és jobb minőségben adnak vissza. Mindmáig élő, legáltalánosabb formája a háztartási kölcsönzés, amikor a háziasszony az éppen hiányzó dolgot a szomszédjától kölcsönkéri, és azt többlettel adja vissza. Pl. káposztagyalu kölcsönzése, amiért káposztával fizetnek, vagy disznóperzselő kölcsönzése, amiért disznóhússal fizetnek stb. Fejlettebb formája az, amikor az áruért nem a közvetlen szükségletének megfelelő, hanem tartós, eltartható anyagot, mégpedig meghatározott mennyiségben kíván az eladó. Pl. a fazekas búzát vagy tengerit, a különböző edényféleségeknek megfelelően a gyakorlatban kialakult szokásos mennyiségben. Az ilyen csere bizonyos különbséget, ill. kapcsolatot tételez fel a mezőgazdasági termelés fejlettségi foka és a kézművesség között, ugyanis a mezőgazdasági termelés a kézművességnél kezdetlegesebb, még kevésbé szakadt el a közvetlen termelőmunkától, mint a kézművesség, amely már árutermelő jellegű és részben már pénzgazdálkodásban él. A cserekereskedelem esetén a kézműves az áruk cseréjéből összeszedett terményeket csak részben használta fel, általában a nagyobb hányadát pénzért értékesítette. A cserekereskedelem jellemző volt a vándorkereskedelemre (→ házaló kereskedő). – Irod. Miskolczy István: A középkori kereskedelem története (Bp., 1926); Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Érsekújvár, 1944); Gregorius, P.: Die Idee, Terminologie und Funktion des Güteraustausches bei den Primitiven (Die Wiener Schule der Völkerkunde, Wien, 1956); Mezei Árpád: A paraszti létforma az európai kultúrában (Bp., 1964); Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969).