házaló kereskedő

gyalog vagy szekéren faluról falura járó ember, aki különféle mezőgazdasági vagy ipari termékeket árusít. A házaló kereskedőnek több típusa van. Nem vehető teljes mértékben házaló kereskedőnek, aki különféle, saját maga termelte vagy termesztette árucikkekkel jár árusítani megszokott piacaira vagy vásáraira (pl. meszes, sáfrányos, fazekas stb.), mert bármily hosszú utat tesz is meg, vásározó, ill. piacoló. Azok se voltak házaló kereskedők, akik áruikat a piacokon, vásárokon részben vagy egészben cserébe adták el, és a hazavitt anyagokat otthon részben tovább értékesítették (pl. felvidéki szlovák vándorárusok, akik különböző áruikat – vas, gyolcs stb. – az alföldi vásárokon búzára, szalonnára stb. cserélték). Ugyanez vonatkozik azokra is, akik nem saját termelvényeiket, készítményeiket hordták a különféle piacokra, vásárokra, sőt az olyanokra is, akik áruik egészét vagy többségét útközben, a különböző településeken, esetleg piac vagy vásár kizárásával eladták vagy elcserélték. – Az igazi házaló kereskedő az olyan, aki különböző vett vagy cserélt áruval esetleg lakhelyén (nagyobb városban), de inkább onnan rendszeresen eljárva, nem piacokon és vásárokon, hanem településről településre és ott házról házra járva árusított vagy cserélt árucikkeket. Külön csoportjuk volt a gyógyszerárus, valamint a kimondottan csereüzletet kötő rongyszedő, tollas, bőrös, edényes házaló kereskedőnek. Az összeszedett rongyért, tollért, ill. bőrért leginkább edényt vagy üveget adtak cserébe. A házaló kereskedők nagy része zsidó volt (rongyoszsidó, tollaszsidó, bőröszsidó stb.), újabban cigányok is foglalkoznak házalással. A cigányok inkább szőnyeggel, edénnyel házalnak. A vándoriparosok között is sok volt a házaló kereskedő, mert munkájukat sokszor nem pénzért, hanem valamilyen élelmiszerért, termékért végezték, és azt összegyűjtve eladták. Jellegzetes házaló kereskedők voltak a főleg felföldi szlovákokból kikerülő fűszeresek, sáfrányosok, olajkárok, csipkések, gyolcsosok, vasárusok, könyvesek stb. Mo.-i vagy Mo.-ról kiinduló házaló kereskedők felkeresték a környező országokat is. Emléküket az orosz nyelv „vengerec” szava is őrzi. A házaló kereskedők sajátos alakjai voltak a bosnyák bazárosok (→ bazár) és még napjainkban is a nagyvárosok handléi, azaz ócskásai, akik házról házra járva összeszedik a használt ruhát, cipőt stb. A házaló kereskedők útjaikon hangosan kiabálva, áruikat olykor rigmusba foglalva, olykor pedig csak nevén nevezve kiabálták. A házaló kereskedők a közvetlen árucserén túl is tevékeny részesei voltak a népi kultúrának. Kapcsolatot teremtettek különböző tájak, népcsoportok között, hírközlő, tájékoztató tevékenységet fejtettek ki, elősegítették a kultúrjavak elterjedését, kicserélődését. A házaló kereskedőknek állandó körzetük alakult ki meghatározott helységekben, ott is ismert vevőkhöz jártak. Útjuk alatt állandósultak → beszálló-, megszállóhelyeik is, ahol rendszerint kisebb-nagyobb lerakatuk is volt. – Irod. Banner Benedek: Házalók népünk szolgálatában a XIX. század második felében (Ethn., 1948); Gunda Béla: Az orosz vengerec „házaló kereskedő” jelentésének néprajzi vonatkozásai (Ethn., 1954); Dankó Imre: A gyulai vásárok (Gyula, 1963); Székely György: A németalföldi és angol posztó fajtáinak elterjedése a XIII–XVII. századi Közép-Európában (Századok, 1968).