házalódal, házalónóta

az → árusdal válfaja; a falvakat járó mesteremberek vagy vándor kiskereskedők áruinak eladását szolgáló alkalmi dal. Dallammal adják elő a költőiséget nélkülöző szöveget, amelynek az eladandó árura való figyelemfelhívás a célja. A 17. sz.-tól van adatunk az áruknak ilyen eladására, a 18. sz.-tól pedig folyamatosan nyomon kísérhető. Ismert és elterjedt volt az egész országban, gyűjtésük az utóbbi évtizedben indult meg az MTA Népzenekutató Csoportjában. A kínált használati cikkek szerint specializálódtak és különböztek a házalódal szövegek (pl. Fehérvárra járok, Csórfaluba hálok, Palotán lakásom, Inotán kiáltom: Fejér edényeket!). Olykor népdalokat alakítottak át, mint pl. a várpalotai meszesek (Sűrű csillagos az ég, Meszet vegyenek! Majd eszedbe jutok még, Sokat vegyenek! Mert már akkor későn lesz, Ha a kocsim üres lesz, Meszet!...). Sok házalódal mint gyermekdal hallható ma is, amikor a házalódal eredeti funkciója megszűnt, pl. Házunk előtt gyalogút, / Arra jár a drótostót; / Kiabál: vegyenek / Gyolcsot s más egyebet, / Mert a füstös konyhára / több kell, mint a tisztára. / Kicsaló, becsaló, / Gyűszű, olló, mángorló, / Reszelő, meszelő, / Rántólábas, serpenyő, / Hát a kávépörkölő? / Kiskanál, nagykanál / Ragyog a konyha falán. (→ még: kofadal, → vásári kikiáltás) – Irod. Kerényi György: Egy XX. századi dallam életrajza (Ethn., 1968); A parasztdaltól a munkásdalig (Bp., 1968); Ortutay Gyula–Katona Imre: Magyar népdalok (I–II. Bp., 1970).