| csöböradó | TARTALOM | csődör |
csöbörrúd
egyesével és párosával használt, kb. 2 m hosszú farúd, amellyel ketten cipelnek nagyobb kétfülű dézsát, csebert. A magyarságnál két alapvető formai változata ismeretes: 1. Egyes rúd, amelynek a közepére rövid vasláncot csatolnak a végén erős pálcával ellátva, amelyet a dézsa két fülén átdugnak. A csöbörrúddal felemelt dézsát, sajtárt úgy viszik, hogy a rudat előbb a vállukra helyezik. Ez a szállítóeszköz főleg a Ny-Dunántúlon ismeretes, ritkábban a D-Dunántúlon is megtalálható. A nyelvterület más részein – néhány szórványos esettől eltekintve – ismeretlen. Neve csöbörrúd; a dézsa füleibe helyezett pálca neve hámfa, füles. – 2. Kettős rúd közpálcával, amelyet a cseber két fülén átdugnak, majd végeit a rudak közepén található furatokba illesztik vagy a rudakra fektetik. Két kézzel fölemelik és kézben tartva szállítják. A csöbörrúdnak ez a változata egészen általános az erdélyi magyarságnál. Szórványosan északon is feltűnik (Nyitra, Gömör, Abaúj). Neve kettes rúd, kétkézrúd, ketten hordó rúd. A K-Dunántúlon szórványosan megtalálható a közpálcával szilárdan összecsapolt kettős lánccal kiegészített változata. A közpálcáról lelógatott rövid láncra akasztják a dézsát, majd a csöbörrúd végeit mindkét cipekedő személy vállaira veszi. A csöbörrúddal vitt 20–30, sőt 40–50 literes nagyméretű faedényekben az említett területeken főleg ivóvizet hordtak a kútról vagy a folyóból a jószágnak, ill. öntözővizet a szőlőkbe, veteményeskertekbe. Mindkét területen használatos volt szüret alkalmával is; a → puttonyt helyettesítette. Feltűnő, hogy az Alföldön, a nyelvterület centrális részein a csöbörrúd hiányzik, csak alkalmilag készített karót használtak, amelyet a dézsa fülein átdugtak és egy-egy kézzel vittek. A csöbörrúd ismeretes erdélyi román és német, ill. szomszédos osztrák területeken is. Távolabbi elterjedtsége kevéssé ismert. A csöbörrúdról 17. sz.-i forrásaink már megemlékeznek; a kétkézrúd első említése a 19. sz. elejétől adatolható. Mindkét formai változat esetében számolni kell az újabb kori, helyi fejlődés, formai tökéletesítés tényével. – Irod. Vajkai Aurél: A parasztszőlőművelés és bortermelés Veszprém déli részében (Népr. Ért., 1938); Sándor Gábor: A kolozsvári Hóstát emberi erővel végzett teherhordási módjai és eszközei (Kolozsvár, 1942): Gunda Béla: Unkarilaisten talonpoiken kantovälineet (Kotiseutu, Nr. 5., Helsinki, 1965).
