Csudahalott, Görög Ilona

klasszikus → ballada. Témája szerint a gazdag legény többféle próbálkozás után magát halottnak tetetve csalogatja magához kedvesét. Ez a téma Európa-szerte ismert, de alaptípusai igen különbözőek. Magyar változatai Erdélyből, Moldvából és Nyitra környékéről kerültek elő. A szép (Görög) Ilonáért versengő legényt az anya különböző varázslatos dolgokkal (csudamalom, ezüst-arany malom, ezüst-arany híd, pénzontó malom, csudatorony, kő-kiskert, erős vashíd) csalogatja. Miután a lányt egyikkel sem tudják megnyerni, tetszhalottként ér célt a legény:

Láttam én halottat, de ilyent sohase,

Kinek az ő lába felszökőleg álljon,

Kinek az ő karja ölelőleg álljon,

Kinek az ő szája csókolólag álljon.

A téma újkori megfogalmazásaiban a zárdába vonult lányt (pl. német balladában) hasonlóképp tudja a legény kicsalni és magával vinni. Az európai összehasonlító anyag alapján elmondható, hogy a mi balladánk részben északi rokonságot sejtet. A csudamalmot a kutatók a Kalevala-beli szampóval hozzák összefüggésbe. Másrészt ez a balladatéma a déli mondakörhöz kapcsolódik, amennyiben az elérhetetlen szép nőért való küzdelmet ábrázolja. Mindenféleképp balladaköltészetünk legrégiesebb rétegéhez tartozik. A ballada művészi feldolgozását Kodály Székelyfonó c. daljátékában találjuk. – Irod. Child: English and Scottish Popular Ballads (Boston, 1954); Meier, J.–Seemann, E.: Deutsche Volkslieder mit ihren Melodien (Berlin, 1957); Vargyas Lajos: Researches into the Mediaeval History of Folk Ballad (Bp., 1967); Ortutay Gyula–Kriza Ildikó: Magyar népballadák (Bp., 1968).