| alföldi bútor | TARTALOM | alföldi háztípus |
leghosszabb volt a magyar → szűrök között, gallérja viszont országos viszonylatban a legkisebb. Részei téglány alakúak. Az ujját nem öltötték fel, de esetleg bekötötték vagy bevarrták. A szűr alját tenyérnyi ép, ill. szövött szélű sávval, aljtoldással szegték kopás ellen. A toldás vonalát színes nemezből készült csipke (→ cigula), a csipke varrását pedig sodrás takarta. A csipkéket szokás volt előbb egyetlen, aztán 2–3 rétegben is toldani. Az ilyen szűröket e csipkesorok után nevezték egy-, két- vagy háromsorosnak. A csipkék fölött lassan kialakult a hímzés. Mivel motívumai kizárólag virágok – leggyakrabban tulipánok és rózsák –, a kun szűrszabók a hímzést virágozásnak nevezték. A leveleknél gyakori az árnyalás, egyik oldaluk sötét vagy fekete, a másik világos. A szűr aljába beiktatott szűrposztócsík hímzett, füzérvirágos díszítését koszorúnak, az ilyen szűröket pedig koszorúsnak, koszorús aljúnak nevezték. Más szűröket hímzett, több színű virágcsokrokkal, bokorvirágokkal díszítették. A szűr elejét csatos szíjjal fogták össze. E csat két oldalsó korongján elöl néha díszes → sallangok – keskeny bőr- vagy posztószíjak – csüngtek lefelé, hátrafelé pedig szíj vagy zsinór hátravetőt dobtak. (→ még: cifraszűr) Irod. Györffy István: Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr (Bp., 1930); Palotay Gertrúd: Szűrhímzés-öltésmódok (Népr. Ért., 1930); Grevers–Molnár, V.: The Hungarian Szür an Archaic Mantle of Eurasian Origin (Toronto, 1973).