szűltű, szűtü

TARTALOM

szűrcsuha

szűr

Kettős jelentésű szó. Egyrészt anyag, szűrposztó, másrészt pedig az e szűranyagból készült, s ugyancsak szűrnek nevezett kabátféle felsőruha. – 1. Szűranyag. Elsőként 1395 körül említik a szűrt a Besztercei Szójegyzékben ’szürke posztó’ jelentéssel. Ugyancsak ’szürke posztó’ a jelentése annak a középkori griseus szónak is, amellyel a Besztercei Szójegyzék szűr szavát fordították. E griseus gyapjú anyagot Sopronban 1206–1218 között már malomban kallással sűrítették és tették vízhatlanná. A Besztercei Szójegyzékhez hasonlóan ugyancsak említi a debreceni, szürkeposztót készítő takácsok céhlevele is (1395), amelyet akkor a korábbi nagyváradi céhlevél mintájára fogalmaztak meg. Már a 17. sz.-tól finomabb, szászok készítette erdélyi, vagy ritkábban az annál kevésbé finom felföldi szűrposztóval dolgoztak az alföldi szűrszabók. Veszprémben az I. világháborúig foglalkoztak hazai gyapjúból szűrposztó készítésével, de ennek gyenge volt a minősége. Csúnya színe miatt a szűrt mésszel vagy az ún. „csapófölddel” is fehérítették, ami ártott a posztó minőségének. Az ilyen szűrposztót meszes szűrnek is nevezték. Készítését tiltották. – A szűr szó feltehetően szláv eredetű, s ott éppen úgy, mint a magyar nyelvben eredetileg szürke posztót jelentett. – 2. A szűrposztóból készült szűr nevű ruha régi szabását vagy szabásait ma nem ismerjük. A 19. sz.-i szűr szabása régi keleti módra csupa egyenes, derékszögű darabból állt, amelyekbe csak a múlt század vége felé hatoltak rézsútos vagy nyugati módra íves szabásvonalak. A szűr részei: elej, oldal (ha az oldal három részből áll: akkor oldal, aszaj pálha), négyszögletes gallér, ennek két alsó sarkában egy-egy csücskő nevű kis korong, kis álló gallér vagy nyak, ujja és alja. Nem öltötték fel, csak panyókára vetve viselték. Elöl díszes szíjcsat fogta össze, amelyből díszes zsinórok indultak hátrafelé s neve is átvető vagy hátravető volt. – A szűrt → szűrszabók készítették. A múlt században a szűrkészítés három nagy központja: Veszprém, Debrecen és Nagyvárad volt. Mintegy a múlt század elejétől-derekától a szűrt szegéssel, → rátéttel, végül hímzéssel (→ szűrhímzés) igen gazdagon díszítették, valóban cifraszűr lett. – A szűrnek az idők folyamán számos változata alakult ki készítése, funkciója és a divat szerint. Ezek: 1. Nyakas szűr. A múlt század vége felé Biharban, Hajdúban, majd valamivel későbben Kolozs megyében kis, álló gallért varrtak a szűr négyszögletes gallérja fölé. Az 1860-as éveknek nagy nemzeti felbuzdulásában az úri rend is szűrben járt, de ezeket nem szűrszabó, hanem a nyugati-polgári hatások számára nyitottabb magyar szabó készítette. Az úri szűr hatását látszik mutatni a nyakas szűr Széchenyi-szűr neve is. Elgondolkoztató azonban két 16. sz.-i ábrázolás: magyar főúr I. Ferdinánd udvarában (1560), valamint Bonfini 1581-es kiadásában a címkép egyik alakja. Mindkettejük kabát féle felső ruháján négyszögletes gallér fölé varrott kis, álló gallér látható. Kőváry László a hódoltság kori köpenyről írva megjegyzi, hogy ennek kis, álló gallérja alatt négyszögletű „háttakaró” volt. – 2. A nyakatlan szűr vagy magyar szűr. Régiesebben szűrszabását tiszta derékszögű szabásvonalak jellemezték. Magyar szűr elnevezése utal régiesebb megjelenésére. A nyakatlan szűr sohasem volt vakszűr, azaz az eleje kihajtós volt és mindig dupla elejű. – 3. A szecces szűrt a régiesebb szűrszabás és az elöl össze nem érő elej jellemezte. Mindig dupla és kihajtós volt. E dupla elejet hívták szűrszabó műszóval szeccnek. – 4. Dunántúli juhászok viselték a köpönyegszűrt. Ez keskeny, trapéz alakú darabokból készült, mint a → suba. Ehhez hasonlóan ujjatlan is volt. Lehetséges, hogy ehhez hasonlított az 1627. évi gyulafehérvári árszabásban feltüntetett „Fejér szűrből csinál köpenyeg vagy bohai szűr”. Somogy és Tolna megyében ezt a szűrtípust szőrsubának nevezték. – 5. Ugyancsak a Dunántúlon, főként Veszprém és Fejér megyékben, de a Hajdúságon is viselt szűrtípus volt a kerekgallérú szűr. Ujja hosszú volt és felölthető. Néha bevarrták, de fenekes ujjúra nem készítették. Nemcsak fehér, hanem színes – fekete, szürke vagy zöld színű – posztóból is varrták. Széles vörös vagy más színű posztó szegése volt. Gallérján és a hátulja alsó részén hímzés is lehetett. – 6. Különleges célt is szolgált a fenekes ujjú szűr. A Dunántúlon és a palócoknál a felöltve amúgy is sohasem viselt szűr ujjait szokás volt bevarrni, ill. egy kerek posztódarabbal befenekelni. Már eleve befenekelt ujjakkal is készítették a szabók. Pásztorok, gulyások, kondások hordták. Ebben tartották kisebb holmijukat. Az ujjat elzáró kerek rés csak a palócoknál volt hímzett. Itt a fenekes ujjú szűrök rendszerint fekete → szegésűek, ezekhez általában piros aláfogás, → cigula is járult. Fekete és piros többnyire az ún. „csipkézés”-e is, a palócok fenekes ujjú szűreinél ritkábban zöld és kék színt is alkalmaznak. A dunántúli fenekes ujjú szűröket inkább piros szegéssel készítették. Ott csak kanászok hordtak ilyeneket. – 7. A megrendelésre készített szűrnek váltóba varrott szűr, a vásári eladásra készültnek fogadott szűr volt a neve. A múlt században a parasztság, ill. a pásztorság anyagi erejét meglehetősen igénybe vevő szűrök divatját a hatóságok fékezni igyekeztek. Ezért előbb csak megrendelésre váltóba engedtek szegett vagy díszített szűröket készíteni, majd 1873 után Debrecenben és a Hajdúságon már „fogadott” vásári eladásra is készíthettek szűröket. – 8. Szűrváltozat volt az ún. csillagos szűr, mely a matyóknál volt divatban és nevét az elejére hímzett csillagról kapta. – 9. A nyakas szűrnek 1920 körül divatba jött változata volt a vakszűr. Ennek eleje nem volt kihajtós vagy kétszeres (mint a magyar szűrnél), hanem a kihajtott részt az elejére felvarrott, felülről lefelé haladó posztócsipke jelképezte, ezzel utánozták a kihajtást. – 10. Úgynevezett szűrkabátot viseltek néhol a pásztorok, mint Pécs vidékén, Somogy, Vas, Zala, Veszprém, Komárom, Győr és Fejér megyékben. Ez egészen kicsi, kabátszerű szűr, amelynek néha teljes nagyságú szűrgallérja volt, szűrkabátnak tekinthető – mivel felöltötték és elöl összegombolható volt – a dunántúli juhászok által viselt csuklyás szűr is. – 11. A bunda védelmét szolgálta esős időben a bundára való szűr, amelyről a Felvidékről, Mezőségről, valamint D-Dunántúlról vannak adatok. – Irod. Kőváry László: Magyar családi s közéleti viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek korából (Pest, 1860); Györffy István: Magyar népi hímzések I. A cifraszűr (Bp., 1930); Höllrigl József: Régi magyar ruhák (Bp., 1938); Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XVI. században, szerk. Székely György, Bp., 1953); Gáborján Alice: Adatok a szűr kialakulásához (Ethn., 1970).