deszkaköpű, deszkakas

rendszerint négyszögletes, ládaszerű → köpűt utánzó méhlakás. Az egyik keskenyebb vége nyitott, ez az alsó része. A száj (röplyuk) vagy az alján, vagy az aljától néhány cm-re feljebb van. A deszkaköpűbe a lépek rögzítésére egymásra merőlegesen, bizonyos távolságra – hasonlóképpen, mint a köpűkbe és a → méhkasokba – léptartó pálcákat tesznek. A deszkaköpűhöz hasonló a ritkán alkalmazott, hosszúkás hordószerű, abroncsolt dongaköpű. A benne összegyűjtött mézet ősszel csak a méhek elpusztítása után lehet kivenni (→ méhészet, → méznyerés). Mo.-on ez az eszköz a 16. sz.-tól ismeretes. Európában általában a melegebb éghajlatú területeken használták, de fellelhető Németo. egyes vidékein és Szlovákiában is. – Irod. Schier, Bruno: Der Bienenstand in Mitteleuropa (Leipzig, 1939); Boross Marietta: Méhlakások a Néprajzi Múzeum gyűjteményében (Népr. Ért., 1963); Szabadfalvi József: Népi méhészkedés a Zempléni-hegyvidék középső részén (Ethn., 1967. 1. sz.); H. Kerecsényi Edit: A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Népr. Közl., 1969).