disznóbontó szék | TARTALOM | disznóól, hidas |
három- vagy négyszögletű fakeret, amelyet az őrizetlenül legelő sertés nyakába tesznek, hogy a burgonyát s más veteményt védő kerítésen át ne hatoljon. A magyar néprajzi csoportok körében csak a gyimesi csángók ismerik. Szórványosan előfordul az erdélyi románoknál. Használják a disznójármot a finnek, észtek, lettek, az abházok (Kaukázus), a szerbek, az olaszok is. A disznójáromhoz hasonló eszközt tesznek a svájci Alpokban a kecskék nyakára. A disznójárom kapcsolatban áll azzal a primitív állattartási móddal, amikor a jószágot őrizetlenül tartják a ház körül, s nyakukra helyezett járomforma eszközzel vagy egyéb módon védekeznek az ellen, hogy a tilosba menjen. A Kárpátokban, ahol a disznójármot alkalmazzák, jellegzetes ősi sertésfajtát is tenyésztenek. Említi a disznójármot Panait Istrati románfrancia író a havasalföldi népéletet bemutató regényeiben. Irod. Manninen, I.: Die Sachkultur Estlands (III., Tartu, 19311933); Szabó Mátyás: Herdar och husdjur (Stockholm, 1970).