disznóól, hidas

sertések elhelyezésére szolgáló építmény. A nagyobb sertésnyájak (→ csürhe, → konda) szállása az → akol vagy a → hodály. A paraszti gazdaságok építménye, a disznóól többféle lehet: használtak földólakat (kutrica, a Kiskunságon); levert karókra vesszővel körbefont, bogárhátú egyszerű építményeket (Bodrogköz, Zempléni-hg., Szatmár m.); a Körösök vidékén vályogból emelt kerekólakat. A legáltalánosabb két disznóóltípus: a fátlan területeken vályogból, téglából épített egy- vagy több részes, téglalap alaprajzú ól, előtte rendszerint kitéglázott kifutóval; a másik a fában gazdag vidékeken a gerendákon álló boronából, deszkából vagy zsilipelt fallal készült, kifutó nélküli disznóól, az ún. hidas. Néhol, mint pl. Szentgálon (Veszprém m.) a hidas mellett kifutó is állt. A hidas szétszedhető, továbbhelyezhető építmény; erdős, hegyi területekről szétszedett állapotban szekereken szállították is az Alföldre. – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Bp., 1959); Hajdu Mihály: Sertéstartás Szeghalmon (Sárréti írások, szerk. Miklya Jenő, Szeghalom, 1965).

Disznóól (Kászonújfalu, v. Csík m.)

Lábas disznóól vagy hidas, vastag pallódeszkából (Kisbény, v. Esztergom m.)