Aljvidék

Baranya m. nyugati sík vidéki részének, az ún. Szentlőrinci-lapály szomszédságának népi neve. Az Árpád-korban Ormán néven ismert önálló táji része a megyének, területén egyebek mellett → székelyek is éltek, akiknek központja Nagyvátyon volt. Középkori polgárosult paraszt lakossága a reformáció során ref., ill. unit. vallású gyülekezeteket hozott létre. Az utóbbiak a 17–18. sz. fordulóját követően az ellenreformáció következtében r. k.-sá és részben ref.-sá lettek. Lakossága különösen a Szigetvárért folytatott harcokban erősen elpusztult, bár nem egy településének folytonossága megmaradt. A 18. sz. során kiegészülő lakossága is magyar, néhány településében délszlávok, horvátok vagy sokácok települtek. Ugyanakkor r. k. vallású népessége is megszaporodott.

Aljvidéki lakóház (Kopács, v. Baranya m.)

Aljvidéki lakóház (Kopács, v. Baranya m.)