dudabál

a spontán → táncalkalmak egyik változata. Elnevezését a tánc kísérőzenéjét szolgáltató hangszerről, a dudáról kapta. A 19. sz.-ban még népszerű dudások a századforduló táján fokozatosan kiszorultak a falusiak táncmulatságaiból, és később egyes vidékeken már csak a gyermekek farsangi táncain (→ gyermekbál) muzsikáltak. E gyermektáncok a hangszer végleges kiszorulása után is esetenként megőrizték a dudabál, duda, kutyaduda (Ny-i palócság, Galga völgye) elnevezésüket. – Irod. Martin György: Bag táncai és táncélete (Bp, 1955); Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958); Gönyey Sándor: Tánctanulás falun (Tánctud. Tanulm., Bp., 1958).