dugászás, duga

a hegyi patakok elgátolásával („dugásával”) gyakorolt → rekesztőhalászati mód. Az anyamederből kiinduló mellékmedret ásnak, majd gátat emelve az új mederbe terelik a vizet. Ha az elgátolt régi mederben elfogy a víz, a vergődő halak puszta kézzel megfoghatók. A zsákmány felszedése után az ásott medret gátolják el, s szedik fel a víz nélkül maradt halakat. A dugászást tehát időről időre megismétlik, így az egyszer kiásott meder mindaddig használható, amíg a halak meg nem érzik a veszedelmet. A dugászást a Székelyföldről részletesen ismerjük (duga), de szórványosan az ország más vidékén is alkalmazták a víz elvezetésének hasonló módját, hogy a szárazra kerülő halakat kézzel megfoghassák. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Bátky Zsigmond: Egy-két szó a duga halászómód kaukázusi és magyar analógiájához (Ethn., 1905); Grétsy László: A székely duga és családja (Magy. Nyelv, 1959).