Dugonics András (Szeged, 1740–Szeged, 1818)

író, kegyesrendi szerzetes, a pesti egy.-en a matematika tanára. Papi és tanári működése során megfordult az ország különböző vidékein, tanulmányozta a népnyelvet, közmondásokat gyűjtött. Ez utóbbi gyűjteménye csak halála után jelent meg. A nemesi ellenállás és a nemesi nemzeti mozgalom irodalmi képviselője volt, korának legünnepeltebb írója. Szeged vidékének ízes nyelvét és életét örökítette meg művében közmondásokkal teletűzdelve. – F. m. Magyar példabeszédek és jeles mondások (I–II., Szeged, 1820); Följegyzései (Sajtó alá rendezte ifj. Szinnyei J. Bp., 1883). – Irod. Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (Bp., 1927); Kordé Imre: A XVIII. századi Szeged és folklorisztikus elemek az Etelkában (D. A. regényében) (Szeged, 1961).

Dugonics András