Dunántúli Tudományos Intézet, Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete

a Dunántúl, elsősorban D- és DK-Dunántúl természetrajzi és történeti kérdéseit kutató tudományos intézet. A Pécsről Kolozsvárra költöztetett egy. (1940) tudományos munkáját pótlandó 1943-ban kultuszminiszteri rendelet hívta életre. Szervezője és első ig.-ja Szabó Pál Zoltán geográfus volt. A II. világháború után a Dunántúli Tudományos Intézet az Oktatásügyi Min. főhatósága alá került. 1955 óta a munkáját már korábban is ellenőrző MTA-hoz tartozik. Munkatársainak száma 1944-től (4 fő) folyamatosan emelkedett. 1970-ben 5 földrajz-, 6 történészkutató és egy etnográfus tudományos munkatárssal dolgozott. Az intézet létszáma a kisegítő személyzettel együtt 20 fő volt. A Dunántúli Tudományos Intézet fő kutatási területei a természeti földrajz, a gazdasági földrajz és a történetkutatás (ipartörténet, várostörténet, bányatörténet, mezőgazdaságtörténet, magyar-délszláv művelődéstörténeti kapcsolatok). A Dunántúli Tudományos Intézet évkönyve Értekezések címmel 1958-tól jelenik meg. Kiadja a Dunántúli Tudományos Gyűjtemény című sorozatot (1955–; Series Geographica és Series Historica) és a Közleményeket (1967–). A Dunántúli Tudományos Intézet munkáját szervezett külső munkatársi hálózat segíti. – Irod. Babics András: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének huszonöt éve (Bp., 1968).