Ég a gyertya, ég

→ énekes gyermekjáték, az → egyszerű körjáték guggolós formája. Kezdő sorai: „Ég a gyertya, ég, el ne aludjék, míg a gyertya lángot nem vet, mind leguggoljék!” Kicsi leányok körbe járnak, a dal végén leguggolnak. Gyakran folytatódik: „Zöld fű, zöld fű a lábam alatt, aki itt a legszebb, tőlem csókot kap.” Ebben a változatban már → táncos körjáték. Előfordul még a játékszövegekben egy esetleg lakodalmi szertartásra utaló töredék is: „Ég a gyertya, ha meggyújtják, mikor ezt a táncot járják”. A „Zöld fű” szövegrész néha önállóan is előfordul; németből fordított, de beolvadt a magyar játékokba. Újabban – az eddigi palócvidéki elterjedésével szemben – országosan elterjedt az úttörők között új változatban: „Sóder, sóder a lábam alatt”. A variáció természetes módon, a gyermekek között született. – Irod. Gyermekjátékok (A Magyar Népzene Tára, I., Bp., 1951).