Ég a karám!

az égő karámban rekedt állatok hangját értelmező, hármas, fokozó szerkezetű → hangutánzó → állatmese. A havason kigyullad a karám. A bárány azt mondja: „Ja-aj be-e me-eleg van!” – Kisvártatva megszólal a vén juh is: „Meg-é-é-égünk!” – Egy idő múlva már a szamár se bírja tovább s elordítja magát: „U-után-nam!” A mesemondó előadás közben a birka bégetését az e hangok kettőztetésével, a szamár hangját az u hang csuklásszerű ismétlésével érzékelteti (MNK 206*). Juhtartó vidékeken, az Alföldön és a Székelyföldön ismert. Nemzetközi változatairól nem tudunk. – Irod. Dähnhardt, Oskar: Natursagen (I–IV., Leipzig–Berlin, 1907–12); Aarne, Antti: Variantenverzeichnis der finnischen Deutungen von Tierstimmen und andere Naturlauten (Helsinki, 1912, FFC 9.); Kovács Ágnes: A magyar állatmesék típusmutatója (Népr. Közl., 1958); Faragó József: Farkas-barkas (Bukarest, 1962, 4. kiad.).