égettbor-bíró

Az égettbornak mint a 16–17. sz.-ban romlott borból, borseprőből vagy szőlőtörkölyből főzött tömény szesznek készítése és kereskedelme urasági, városi, néha falusi kiváltság volt. A városokban (Szeged, Debrecen, Gyöngyös) az égettbor-bíró mint tanácsi tisztségviselő intézte a főzés és eladás adminisztrációját: összegyűjtötte a korcsmálásból maradt seprőt, az égettbor-főzővel árendában főzetett, s a különböző minőségű szeszféléket a város vagy a felfogadott égettbor-áruló mérte ki. Az égettbor-bíró minden főzésnél jelen volt, az eladási árat meghatározta, tevékenysége párhuzamos volt a → borbíró és → sörbíró munkájával. A 18. sz.-ban, amikor minden terményből és termékből készített (borseprő, gabona, gyümölcs) égetett szeszt összefoglaló névvel pálinkának neveztek, a pálinkabíró hatásköre kibővült, ennek ellenére csak néhány helységben volt e feladattal külön megbízott felügyelő. – Irod. Szendrey Ákos: A közigazgatás népi szervei (Népünk és Nyelvünk, 1929).