egyensúlyi helyzet

a kultúrát alkotó elemek közötti harmonikus viszony. A → funkcionalizmus felfogása szerint valamely kulturális rendszer működésének feltétele a rendszert alkotó részek harmóniája, belső állandósága, vagyis valamennyi rész normális, az egész rendszer fenntartásához szükségesen arányos mértékű funkcionálása. Ha a belső harmónia, a részek egyensúlya megbomlik, a rendszer átalakul vagy összeomlik. A koncepció munkahipotézisként elfogadható azzal a megszorítással, hogy a kulturális fejlődés dinamikájában a rendszer egyensúlya az egyes részek közötti ellentétek egységén alapszik. – Irod. Durkheim, E,: Les Règles de la Méthode sociologique (Paris, 1895); Malinowski, B.: Foreword to H. I. Hogbin: Law and Order in Polynesia (New York, 1924); Chapple, E. D.–Coon, C. S.: Principles of Anthropology (New York, 1942); Radcliffe-Brown, A. R.: Structure and Function in Primitive Society (London, 1952).