eklézsiakövetés, egyházkövetés

egyházi eredetű büntetés, amelyet a ref. vallás elterjedési területén országszerte alkalmaztak kezdetben a házasságtörőkkel, később szinte minden bűncselekmény elkövetőivel szemben mellékbüntetésként. Abból állt, hogy a bűnöst a templomban istentisztelet alkalmával különálló fekete székre ültették vagy a szószék mellé állították és fekete terítővel leborították, majd a pap a szószékről bűnbánatra hívta fel. Ekkor hangosan meg kellett vallania bűnét és bűnbocsánatért esedeznie. Az eklézsiakövetés büntetésre ítéléssel rendszerint a viselt közfunkció elvesztése is járt, pl. az esküdtet a tanácsból „kiszámlálták”. Aki e büntetésnek nem vetette magát alá, az egyházból és egyúttal a községből is kiközösítették. Az eklézsiakövetést II. József eltörölte, ennek ellenére még századunk közepén is alkalmazták Erdély némely vidékein. (→ még: szamártemetés) – Irod. Vajna Károly: Hazai régi büntetések (II., Bp., 1907).