ember formájú köpű

fenyőfából és hársfából szoborszerűen megmunkált fatörzs, rendszerint emberalakot, emberfejeket, szenteket (ritkábban állatalakot) ábrázol. Gyakran színezik. A fatörzsből vájt → köpű egyik típusa. Formája és színezése a méztermelést kívánja elősegíteni. Röpnyílása a szobor alsó harmadában van, az ellentétes oldalon téglalap alakú ajtószerű rés szolgál a lépek kimetszésére. Használata azonban elsősorban esztétikai igény kielégítését szolgálta, elsőrendűen úri méheseket díszített. Tömegesen fordult elő Németo. keleti részén, a Cseh-Érchegységben és szórványosan fellelhető a szlovákoknál és a lengyeleknél, Mo. északi részén és a Dunántúlon is. A mo.-i ember formájú köpűkből a leggazdagabb gyűjtemény – 10 db – a Néprajzi Múz. tulajdonában van. Készítésük ideje a stílusjegyek alapján a 19. sz. első felére tehető. Ismeretes gyékényből készült ember formájú köpű is. – Irod. Seweryn, Tadeusz: Ludowa swiecka rzézba monumentalna (Polska Sztuka Ludowa, 1955); Bednarik, Rudolf: Slovenské ule (Bratislava, 1957); Borosa Marietta: Méhlakások a Néprajzi Múzeum gyűjteményében (Népr. Ért., 1963); Gunda Béla: Mehiläishoitou Unkarissa (Kotiseutu, 1971).

Gyékénykas (Hajdúböszörmény, Hajdú-Bihar m.) Debreceni Déri Múzeum

Méhkaptár. Keszthely, Balatoni Múzeum