emberhám

a → hajóvontatók szerszáma, kb. 130–140 cm hosszú, tenyérnyi széles heveder. Abranyica elnevezése is ismert. Két végét egymás mellé varrták úgy, hogy a hevedervégekbe kis fapeckeket helyeztek, ezeket a peckeket fogta körül a csatlókötél vagy spógat, amelynek a végén ugyancsak egy kis fapecek, a matak volt. A matakkal csatoltak az alattságra vagy → hajóvontató kötélre. A vontató férfi úgy bújt az emberhámba, hogy az ne a hóna alatt legyen, mert akkor nehezen vehetett volna lélegzetet, hanem kívül a vállhegy alatt a felső karjára és a mellkasára feszítette. Az emberhám mellkast összeszorító tulajdonságát küszöbölte ki az abranyica. Az abranyica a váll szélességénél kb. 10 cm-rel hosszabb, ívben hajló és kb. 3 ujjnyi széles, 2 ujjnyi vastag rugalmas puhafából készült léc volt; a csatlókötelet az abranyica kifúrt végein keresztül vetették át úgy, hogy a kötél elöl a léc külső ívén feküdt. A vontató belébújt az abranyica és a csatlókötél alkotta hurokba, mellét nekifeszítette az abranyicának és úgy végezte a vontatást. – Irod. Betkovszki Jenő: Adatok a szolnoki hajósok életéből (Ethn., 1954).

Szabályozható zsineg és csatos szíjcsülök (Tisza mentén)