énekesrend

előző korszakok és fejlődési szakaszok hivatásos énekmondóinak iskolája, érdekvédelmi testülete. Hivatásos énekesek kísérőiről, tanítványairól és követőiről számos adatunk van: pl. a közép-ázsiai nomád népek énekmondóit is tanítványok követik, akik fokozatosan sajátítják el a mester tudását és mind több esetben váltják fel, majd helyettesítik is őt; a kelta bárdok s részben a germán skáldok is valóságos iskolákba tömörültek, megvoltak a tanulás, a gyakorlás szabályai és követelményei, és bizonyos specializálódás is megfigyelhető. Ókori görög énekesrendekről is van tudomásunk: így az ún. Homeridák nem feltétlenül Homérosz leszármazottai, hanem inkább tanítványai és követői voltak, akik más énekesrendek tagjainál magasabb szinten működtek. A római joculatorok és histriók is bizonyos szervezetekbe tömörültek; a császárság bukása után az Alpokon túlra vándorolva segítettek fenntartani a hagyományt. E nyugati → énekmondók közül egyre többen telepedtek meg a városokban, a 13–14. sz.-tól részben ókori, részben helyi hagyományokat követve alakítottak céhszerű testületeket, amelyek többek között a nagyobb hatósugarú vándorlásokat is elősegítették. Bár egyes szakírók feltételezik, teljes bizonyossággal nem dönthető el, hogy nálunk a középkor folyamán voltak-e hasonló testületek. – Irod. Marót Károly: Az epopeia helye a hősi epikában (Bp., 1964).