epikus törvények

TARTALOM

építőanyag

építőáldozat

A magyar nyelvterületen építőáldozatnak bizonyos új vagy épülő házzal kapcsolatos cselekményeket nevezünk, amelyek elvileg azon az elképzelésen alapulnak, hogy „az új ház áldozatot követel”. E hit különböző megfogalmazásokban fellelhető még ma is az egész nyelvterületen, nem ismeretes azonban arra vonatkozó magyarázat, hogy ki és miért követel áldozatot. A baj megelőzésére ma lényegében háromféle cselekménytípus ismert: 1. Első éjjel olyan személy alszik az új házban, akinek a haláláért „nem kár”: pl. legöregebb családtag, gyógyíthatatlan beteg, de leggyakrabban kutyát, macskát, tyúkot zártak be első éjjelre a házba. 2. Beköltözéskor állatot ölnek, pl. baromfit nyakaznak le a küszöbön (esetleg vérével körülcsepegtetik a házat). 3. Valamilyen állat vagy állati eredetű termék (tyúk, macska, tojás stb.) befalazása a 20. sz.-ban már igen szórványos, de a régészeti leletek tanúsága szerint régen gyakoribb volt; ma is találni régi falusi házak lebontásakor a falban ismeretlen tartalmú edényeket, néha állatcsontvázakat. Csak Erdélyben fordult elő az árnyék bemérése a falba (amely egyébként a Balkánról ismert): az éppen arra haladók árnyékát kákával megmérik, majd a kákát beépítik. – Az „eredetinek” tartott forma: ember megölése, ill. elevenen befalazása (→ Kőműves Kelemenné) a gyakorlatban a közelmúltból nem ismert, és nem valószínű, hogy valaha is általánosan elterjedt lett volna Európában, ill. hogy a fenti formákat időben mindenütt megelőzte volna. A jelenben Európa-szerte általánosnak csak a hit ismerete mondható; a fenti cselekmények bármelyikének tényleges elvégzése már ritka volt a közelmúltban is. Ma is fellelhető gyakorlat viszont – a magyar nyelvterületen is – a pénz fundamentumba ásása, kétséges azonban, hogy ez minden esetben e körbe vonható-e; a mai magyarázatok inkább arra utalnak, hogy „emléket hagynak az utókornak”. Lehet, hogy a szokás elhalványult, értelmét vesztett továbbélése az alkalomszerűen előforduló rózsafüzér, szenteltvíz falba helyezése; ma már e gesztusok inkább az építkezés kezdetének ünnepélyességét hangsúlyozzák. Kérdéses, hogy genetikusan kapcsolódnak-e az építőáldozathoz országszerte elterjedt hiedelmek: az hal meg először, aki az új házban először gyújt tüzet, vagy először oltja el a lámpát, először alszik el stb.; mindenesetre a mai elképzelések rokonítják velük: a nem is olyan régi gyakorlat szerint azon igyekeztek, hogy a legöregebb végezze el e műveleteket. – Irod. Ernyei József: Építőáldozat emléke a XVIII. századból (Ethn., 1927).