Erdélyi János (Nagykapor, 1814–Sárospatak, 1868)

költő, filozófus, népköltésgyűjtő, az MTA tagja. Tanulmányait a sárospataki kollégiumban végezte. Székfoglalóját a Kisfaludy Társaságban a magyar népköltészetről tartotta. Népdalokat, meséket, játékokat, közmondásokat gyűjtött, ezeket a Kisfaludy Társaság megbízásából megjelentette. A Népdalok és mondák II. kötetében hatalmas tanulmányt írt a népköltészetről, amelyben néplélektani gondolataival messze megelőzte korát, előfutára Wundtnak. Részletesen vizsgálta népköltészetünk egész stilisztikáját, a belső és külső forma és a ritmus kérdéseit. Jól látta, hogy a népdalban a szöveg és dallam elválaszthatatlan; a vers, a ritmus és dallam belső összefüggéseit hangsúlyozta, stilisztikai fejtegetéseinek körébe vonta a népnyelvet is. Az 1848 előtt Herder szellemében kezdett népköltési gyűjtőmunkájával hozzájárult a népies költészet diadalra jutásához. Különösen esztétikai, irodalomelméleti és kritikai munkássága jelentős. Esztétikájának alapelveiben és filozófiájában Hegel eszméit fogadta el az ellentmondásokon át végbemenő történeti fejlődésről, a mennyiségi és minőségi változásról, stb. Mo.-on elsőnek folytatott kritikai munkásságot a dialektikus módszer alkalmazásával. – F. m. Népdalok és mondák (I–III., Pest, 1846–48); Ungarische Sagen und Märchen (ford. G. Stier, Berlin, 1850); Magyar közmondások könyve (Pest, 1851); Magyar népmesék (Pest, 1855); Ungarische Volksmärchen (ford. G. Stier, Pesth 1857). – Irod. K. Pozsonyi Erzsébet: E. J. és a népköltészet (Bp., 1927); Ortutay Gyula: E. J. (Halhatatlan népköltészet, Néprajzi Vázlatok Bp., 1966).

Erdélyi János

Erdélyi János Magyar Népmesék c. művének címlapja