alműfaj

a folklóralkotásoknak a → műfajnál kisebb szerveződési egysége. Mivel a folklórban a műfajok meglehetősen változékonyak, a műfajelmélet viszont kezdeti, a műfajokat a kutatók csupán általánosságban definiálták, történeti keretek közé igen ritkán illesztették, és ezért szükségszerű volt olyan kisebb kategóriák, alműfajok feltételezése, amelyek a műfajok helyi és történeti módosulásait rögzítik. Az alműfaj ilyen módon egyfelől rokon alkotások csoportja (pl. betyárballada, nemzetiségcsúfoló szólás, ekedal, karikás ostor díszített pillangója, légyhessentő gesztus), másfelől nemzetközileg ismert műfajok lokális (magyar falucsúfolók a különböző községekről, a sziklában alvókról szóló vándormonda) vagy történeti (kutyafejű törökökről, tatárokról, egyéb ellenségről szóló hiedelmek) megvalósulása. Az alműfaj megléte voltaképpen bizonyítéka annak, hogy a folklór határain belül a szó teljes értelmében vett → egyedi műalkotás vagy műfaj nem alakulhat ki. Különösen az epikus alműfajok kutatása során derült ez ki a lírai alműfajok vizsgálata most indult meg. Az alműfajok megállapítása és rendszerezése a kommunikációelmélet alapján történik, és a hagyományozás jellemző vonásait veszi alapul. (→ még: műnem) – Irod. von Sydow, C. W.: Kategorien der Prosa–Volksdichtung (Selected Papers on Folklore, Copenhagen, 1948); Propp, V. Ja.: Principi klasszifikacii folkloriszticseszkih zsanrov (Szovjetszkaja Etnografija, 1964); Katona Imre: A magyar népi líra tartalmi-tematikai tagozódása (Ethn., 1970); Küllős Imola: Kísérletek a magyar népköltészet szerelmi dalainak tipologizálására (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1969); Voigt Vilmos: A folklór alkotások elemzése (Bp., 1972).