angyal

a magyar → népi hitvilágban viszonylag kevés, a hivatalos egyházi tanítástól eltérő elképzelés fűződik hozzá: 1. Valószínűleg egyházi hatásra vezethetők vissza az angyallal való fenyegetések, példálódzások; ígéretek, amelyek bizonyos → előírások és tilalmak (→ tilalom) megtartására vonatkoznak. E tilalmak szórványosan országszerte ismertek voltak, főleg gyerekekkel kapcsolatban. Aki karácsony böjtjét megtartja, este a szemétre állva meghallja az angyalok énekét vagy meglátja az angyalt (ez a – főleg német és cseh területeken elterjedt – hit fűződhet aranydisznóhoz, aranybárányhoz stb. is); aki nappal az árnyékával játszik, éjjel az angyal pofonüti; ujjal nem szabad mutogatni, mert angyalt szúrunk keresztül stb. Az asszonyokra vonatkozó előírások közül legtöbb a → kenyérsütéshez kapcsolódik: pl. sírnak az angyalok, ha valaki vasárnap kenyeret süt vagy tésztát gyúr, kenyérsütéskor lepényt kell sütni az angyalkáknak, ha ez nem történik meg, örül az ördög és csúfolja az angyalt stb. Hasonló tilalmak és előírások Európa-szerte elterjedtek, valószínűleg lényegében egyházi eredetű előírások helyi továbbfejlesztései. – 2. A → karácsonykor látogató angyalokra (Szent Józsefre, Szűz Máriára stb.) vonatkozó, Európa-szerte elterjedt hit a magyar nyelvterületen is ismert volt. Ennek megfelelően karácsony éjjelére néhol angyali csíkot, angyalgubát (a → karácsonyi vacsoráról maradt mákostésztát), másutt angyalkolbászt hagytak az asztalon a családot meglátogató angyaloknak; vagy pl. nem volt szabad élével felfelé állított kést karácsony éjjelén az asztalon hagyni, mert az angyalok elvágják a lábukat. E hit és gyakorlat a téli napforduló idején a családot meglátogató halottakra, ősökre és az e lények elhárításával kapcsolatos cselekményekre vezethető viszsza.