apa

az a férfi, akinek gyermeke van, az ego számára az a férfi, aki nemzette. Az apa megszólításának általános formája apám, régiesebben apámuram, az Alföldön helyenként atya, atyám, a Dunántúl egy részén atya volt. Az édes jelző a 19. sz. folyamán lett az apa szó előtt általános. A hagyományos paraszti társadalomban az apa és a gyermek viszonya a gyermek munkába nevelésének megkezdéséig nem volt jelentős. Bár az újszülöttet archaikus vidékeken az apa fogadja be kisebb szertartás keretében (→ családba fogadás) a családba, a kisgyermeket elsősorban anyja, nagyanyja vigyázza, neveli. Az apát tisztelet és megbecsülés veszi körül, szava parancs. A lánygyermek és az apa viszonya gyakorlatilag jelentéktelen, de a fiúgyermeket értelmesebb korától az apa vagy a nagyapa fokozatosan beletanítja a paraszti munkába, együtt dolgoznak. Egyes vidékeken az apa kéri a fia számára a menyasszonyt, a lányok férjhezmenetelébe ritkán szól bele. Ha a megházasodott fiú tovább is szüleivel marad, amíg az apja munkaképes, alárendelt viszonyban van vele feleségével és gyermekeivel együtt.