Arany János (Nagyszalonta, 1817–Bp., 1882)

irodalmunk klasszikus költője. Debrecenben tanult, segédtanító, majd 1840-től aljegyző Nagyszalontán, 1849 tavaszán a belügymin. fogalmazója, majd járási írnok. 1850-ben Geszten nevelő a Tisza családnál. 1851-től Nagykőrösön a ref. gimn. tanára, 1860-tól Pesten a Kisfaludy Társaság ig.-ja, 1865-től az MTA titkára, 1870-től 1879-ig főtitkára. Kótás népdalgyűjtése, a magyar verselésről és Naiv eposzunkról szóló tanulmányai, népköltészetünk történetét tárgyaló vázlata mellett számos költői műve is néprajzi érdekű vagy értékű, pl. a Rózsa és Ibolya c. szalontai mese feldolgozása, mondáink, hiedelmeink, szokásaink, anekdotáink, népkönyveink talaján sarjadt más epikus művei. Néhány lírai verse népdallá lett (Nemzetőrdal, Kondorosi csárda mellett). Népköltészetünk gyűjtésének, tanulmányozásának egyik legfőbb és leghozzáértőbb szorgalmazója. – F. m. A. J. összes művei (Az MTA kritikai kiadása Bp., 1951); Arany János népdalgyűjteménye (Kiadta Gyulai Ágost és Kodály Zoltán, Bp., 1952). – Irod. Viski Károly: Arany népe Arany tárgyi néprajzának vázlata (Nagyvárad, 1919); Horváth János: A nemzeti klasszicizmus irodalmi ízlése (Tanulmányok. Bp., 1956); Riedl Frigyes: A. J. (Bp., 19575); Keresztury Dezső: „S mi vagyok én ...” (Bp., 1967).

Arany János (Barabás Miklós metszete)