| Arany János (Nagyszalonta, 1817–Bp., 1882) | TARTALOM | Arany Ábécé |
Arany László (Nagyszalonta, 1844–Bp., 1898)
költő, műfordító, közgazdasági és politikai író, az MTA 1. tagja (1872). Arany János fia. Jogászi végzettségét a pesti egy.-en szerezte. 1866-tól a Magyar Földhitelintézet tisztviselője, 1880-tól ig.-ja, 1887–92 között liberális programmal ogy.-i képviselő. Apja hatása keltette fel benne a népköltészet iránti érdeklődést. Tizennyolc éves korában megjelent népmese-gyűjteménye után klasszikus gyűjtőink között tartjuk számon. Többek közt tudománytörténeti fontosságú tanulmányt is írt a népmeséről (1867). 1872–83 között Gyulai Pállal szerk. a → Magyar Népköltési Gyűjtemény első köteteit. Élete végéig figyelemmel kísérte és támogatta a magyar népköltészeti gyűjtés és folklórkutatás ügyét. – F. m. Eredeti népmesék (gyűjtötte A. L. Pest, 1862). – Irod. Kovács Ágnes: A XX. században rögzített magyar népmeseszövegek XIX. századi nyomtatott forrásai. I. A. L. magyar népmesegyűjteménye (Népi Kultúra – Népi Társadalom, II–III., 1969).
