átváltozás

a hiedelemvilágban és folklórban egyaránt széltében elterjedt motívum és téma, a szereplő személyeknek és tárgyaknak az a képessége, hogy más alakban is felléphetnek. Az átváltozás lehetőségei a kifejezés szintjén korlátlanok: halott megelevenedik, ember különféle állatokká változik, állatok viszont – emberekké; tárgyakból emberek és állatok lesznek, ezekből – tárgyak. Nincs korlát a természeti jelenségek felé sem: szél, nap, fagy stb. jelenhetnek meg antropomorf módon (→ antropomorfizmus), és emberek lehetnek égitestekké, erdővé, tóvá, patakká és így tovább korlátlanul. A hit az átváltozás lehetőségében természetesen az archaikus gondolkodásban gyökerezik, amely azonban tipológiai jelenség lévén, meghatározott helyzetekben máig produktív maradhatott. Nem kötődnek az átváltozás-motívumok műfajokhoz a folklórban sem, szerepelhetnek mindegyikben; bár természetes, hogy viszonylagos gyakoriságuk és jelentőségük az archaikus formákban nagyobb. Ami az átváltozás megítélését illeti, általános formulába nem foglalható, a konkrét helyzettől függően egyszer negatív, másszor pozitív az értékelés. – Irod. Wundt, Wilhelm: Völkerpsychologie (Bd. 4, Leipzig, 1910); Lévi-Strauss, C.: Les mythologiques (I–III., Paris, 1964–68).