bakancs

bokáig érő, fűzős felső részből és rávarrott vagy rászegezett talpból álló lábbeli. Férfiak viselték és viselik, általában inkább munkára, de a szegényebbek ünnepre is. Felső részének kétféle formája van. A régiesebb felső részt egyetlen darabból szabták, sem az orrán, sem hátul a sarkán nincs varrása. Csak oldalt van egy „cvikli”-nek nevezett toldás, itt is fűződik a bakancs. Mivel a lábbeli az orr- és sarokvarrásoknál bomlik leghamarabb, az „egybeszabott” vagy „egybevarrott” bakancs tovább tartott és igen kedvelt volt. Ez a szabás európai-középkori eredetű, többek között a budai várásatások alkalmával is előkerült ilyen példány. Az újabb bakancsforma lényegében elöl fűzős, magas szárú cipő. A bakancs a csizmánál mindig szerényebb lábbelit jelentett, így készítői a csizmadiáknál kevésbé tekintélyes vargák voltak. A bakancs szó a boka szóból származik. Első előfordulása 1519-ből való. – Irod. Papp László: A kecskeméti viselet múltja (Népr. Ért., 1930); Tőkés Béla: A mezőségi magyar viselet (Népr. Ért., 1935); Győrffy István: A nagykun viselet a XVIII. században (Ethn., 1937); Forrer, R.: Archäologisches zur Geschichte des Schuhes aller Zeiten (Schönenwerd, 1942); Florescu, F. B.: Opincile la romîni (Bucureşti, 1957).