bányaszellem, bányarém

a bányákban megjelenő → szellem, alakja azonban elkülönül a magyar → népi hitvilág egyéb, szellemnek minősíthető lényeitől. Ugyanígy sajátosak, más mondáktól elkülönülők a róla szóló hiedelemmondák. Ennek az az oka, hogy a múlt században a Monarchia különböző részein német ajkú bányászok játszották a legfontosabb szerepet az ásványi kincsek feltárásában. Hagyományaikat megőrizték, a helybeli lakosságból kikerült bányászok ezt átvették ugyan, de maga a bányászfolklór nem terjedt túl a bányászközösségeken. Más nemzetiségű (szlovák, délszláv) betelepült bányászok is színesítették az eredetileg német hagyományt, s ez is egyik oka a jelenlegi táji eltéréseknek. Egyéb elnevezései: bányapásztor, bányatörpe, bergmándli, bergmanli, berkmanik, birgej, permantli, permonyik, pertymanik, pörtmandli. A német eredetre utal néhány magyar megnevezése (birgej: valószínűleg Berggeist; pörtmandli pedig Bergmännl). – Vidékenként változó külső jegyeket tulajdonítottak neki: pl. Veszprém megyében óriás, a Börzsönyben fejetlen törpe, másutt állat alakú, de leginkább sapkás-csizmás, vörös nadrágos, bányaszerszámokkal felszerelt → törpe. A hit szerint általában igazságos, segítő lény. A bányaszellemről szóló → hiedelemmondák a → bányászepika legnagyobb részét alkotják. Főbb szövegtípusok: a) A bányaszellemek segítenek a bányásznak. Szegény, nagy családú, de kis munkabírású bányász helyett a bányaszellem dolgozik. Fizetését megfelezi vele, de egy filléren nem tudnak megosztozni. A bányász kétfelé akarja vágni (harapni), de a bányaszellem nem engedi, jutalmul az egész fizetségét neki adja. Olyan esetben, ha a bányász nem így jár el, lelöki az aknába. – b) Előre jelzik a veszélyt. Különösen ünnepnap előtt (karácsony, húsvét, Borbála-nap) gyakori a megjelenésük. Dohányt kér a bányaszellem a bányászoktól, de csak lapátról fogadja el. Elégedetten megemeli a szakállát, távozik. A szerencsétlenség bekövetkezik. A bányászok lenn a bányában látják, hogy a bányaszellemek vonulnak, koporsót visznek. A temetési menet távozása után egy bányász meghal. Számtalan monda szól a bányaszellemek különféle alakban (kutya és más állat, szivarozó óriás, piros sapkás, bányászlámpás törpe stb.) való megjelenéséről. Valamilyen módon figyelmeztetik a bányászokat a bajra (gyakran felszólítják őket a munka abbahagyására: „Ne bántsátok a szenet, az a miénk!” Az engedelmeskedők megmenekülnek, a hitetlenkedőkre ráomlik a bánya). – c) → tabumondák. A bánya szabályai ellen vétőket büntetik a bányaszellemek (a bányában káromkodó vagy fütyülő bányászt szerencsétlenség éri). – d) Egy bányász karácsony estéjén eltévedt. Bányaszellemekkel találkozott, akik arannyal ajándékozták meg. Felkísérik. Saját lakása ajtajánál ér földet, kiderül, hogy egy évig volt távol. Az arany eltűnik. – e) Ha bányatűz van, megjelennek a bányaszellemek. A bennmaradt emberek ruháját nem engedik elvinni, ha mégis elviszik, újabb tüzek keletkeznek. Ilyenkor az özvegyek új ruhát kaptak a bányatársaságtól. – f) A szomjas bányaszellem. Forrásnál este vizet merítő bányászasszonyok előtt megjelent egy bányaszellem lámpással. Elmenekültek. A bányában a vízhordó bányász vödréből kifogy a víz, mire a többiek innának belőle. Kilesik. Egy rongyos ruhájú bányaszellem issza ki. Másnap egy kisméretű új ruhát, csizmát tesznek a vödör mellé. Boldogan magára ölti, többet nem jön elő. – g) A nehéz bányaszellem. A bányászok kocsijára bányaszellemek kéredzkednek fel. Nem veszik fel őket, mégis felszállnak. A ló alig tudja húzni a kocsit. Szíves fogadtatás esetén repül velük a kocsi. Erdőben dolgozó bányászok hátára ráugrik, nagyon nehéz, de cipelniük kell. – Irod. Versényi György: A bányarémről (Ethn., 1890); Szíj Rezső: Várpalota. Fejezetek a város történetéből (Bp., 1960); Nagy Dezső: Az izsófalvi „ördöngös bányász” (A Herman Ottó Múz. Évkve, 1963); Heilfurth, Gerhard: Bergbau und Bergmann in der deutschsprachigen Sagenüberlieferung Mitteleuropas (I., München, 1967).