Barcaság, Barca, németül Burzenland, románul Ţara Bîrsei

hegyi medence, melyet az Olt nagy déli kanyarulata és a dél-erdélyi havasok zárnak közre. A magyarság a honfoglaláskor átvonult rajta, azonban hosszú ideig gyepűelvének hagyta a gyakori kun-besenyő betörések miatt. Valószínű, hogy a 11. sz. folyamán az ott talált bolgár-szlávok mellé már telepedtek magyar és besenyő határőrök, akik a Havaselvére vezető szorosokat őrizték és a Barcasági magyarság magját alkották. A Barcasági magyarok ma többségükben a Brassótól keletre fekvő → Hétfaluban, ill. a medence nyugati és északi peremén Barcaújfalu, Krizba, Apáca községekben laknak. A Barcaság kezdetben az erdélyi Fehér megyéhez tartozott. A Barcasági szászok a 13. sz. elején királyi adományként kapták földjüket, melyen 13 községet és Brassó városát építették. 1211–1224 között a területet a német lovagrend uralta, melyet azonban önállósulási törekvéséért II. Endre király elűzött. A románok első települése a 13. sz. végéről ismeretes a Barcaságban. Ma a medence egész területén magyarokkal és szászokkal vegyesen élnek. (→ még: hétfalusi csángók) – Irod. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (VI., Bp., 1873); Kolumbán Lajos: A hétfalusi csángók a múltban és a jelenben (Brassó, 1903); Árvay József: A barcasági Hétfalu helynevei (Kolozsvár, 1943).

1. Faragott kapu (Hosszúfalu)

2. Csernátfalui fiatalok régi csángó viseletben