bejáróasszony

idősebb szegényparaszt asszony vagy özvegyasszony, aki meghatározott időben naponta vagy a hét egyes napjain belső házi munkára elszegődött. Általában a nagygazdák, úri családok tartottak bejáróasszonyt. Segített a szolgálónak a piszkosabb munkákat elvégezni, esetleg mosni, főzni. Ha voltak állatok, néha elvégezte a cseléd helyett etetésüket, gondozásukat. Nagyobb munkáknál, mint lekvárfőzés, disznóölés vagy ünnepi vendégségek, külön üzentek érte. Általában nem volt pénzben kialkudott bére, mindig kapott valamit, egypár krajcárt, ócska ruhát, ennivalót, maradékot. Ha mosott, évenként egy-két szappant. Volt, ahol félig-meddig családtagnak tekintették, ebben az esetben szabad idejét is gazdájánál töltötte, a felnőtteknek bizalmasa volt. Tehetetlen vénségére végleg a szolgált családnál húzódott meg. – Irod. Kiss Lajos: A szegény asszony élete (Bp., 1941).