bejárólegény

1. az a legény, akinek udvarlása rendszeressé válik, s egy lánnyal kialakított kapcsolatát a helyi közvélemény úgy ítéli meg, hogy előbb-utóbb házassághoz vezethet. Amennyiben a kapcsolat harmonikusan fejlődik, fokozatosan kiválik barátai társaságából, egyedül keresi fel a lányos házat, ahol mindig az igen változatos helyi szokásoknak megfelelően fogadják. (→ még: udvarlás) – 2. Szűkebb értelemben azt a legényt nevezzük bejárólegénynek, akit a matyó és palóc leány este a hálókamrájában egyedül fogadott. Ilyenkor – általában → legényjáró napokon – felöltözve beszélgettek a sötétben, vagy ruhástól egymás mellé feküdtek az ágyon. Nemi kapcsolatukat a szokásra vonatkozó erkölcsi előírások tiltották. – Irod. Nyáry Albert: Piliny néprajzi vázlata (Népr. Ért., 1909); Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Érsekújvár, 1944).