ági öröklés

a → felszállók (felmenők) öröklésének az ősiség eltörlése után rendezett azon esete, amikor a hagyatékban ági vagyon van. Ilyenkor az örökhagyó vagyona két részre oszlott: ági vagyonra, amely felszállójától, tehát szüleitől közvetlenül szállott, az örökhagyóra, és szerzeményi vagyonra. Az ági vagyont csak meghatározott örökösök örökölhették. Ennek következtében a szerzeményi vagyont – leszármazó és házastárs hiányában – a felszállók egyenlő arányban (fél részt az apai, fél részt az anyai ág) örökölték, az ági vagyont pedig kizárólag az az ág kapta, amelytől az az örökhagyóra szállt. E törvény szerinti öröklési rendet természetesen befolyásolták az ország egyes részein érvényesült különböző → öröklési jogi szokások. Az ági vagyon és ági öröklés a mai polgári jogban is szerepet játszik, és ennyiben a vagyon eredetének több száz éves hagyományra visszavezethető magyar sajátossága ma is érvényesül. – Irod. Bacsó Jenő: Öröklési jog (Bp., 1960).