ághegyháló, lesőháló, merítőháló

az → emelőhalászatnak főleg a mellékfoglalkozású halászok körében elterjedt, Európa-szerte használatos eszköztípusa, melynek számos – formailag és méretben különböző – helyi variánsa alakult ki a magyar halászatban. Folyó- és állóvízen egyaránt halásznak ághegyhálófélékkel; néhány célszerűen módosított, produktívabb változatát főfoglalkozású halászok is használják. Alapformája két, kereszt alakban összekötözött vesszőkávának négy ágához rögzített négyszögletes háló, amelyet a kávák találkozásától vízszintesen induló nyél segítségével, két karja erejével a partról emelget a halász. Gyakran a part közelében, a vízfenékre vert cölöpökön nyugvó állványzatra (kullogó, lábasülő) ül a halász, s innen emelgeti az ághegyhálót. Olykor halmegállító rekeszték tereli a halakat az ághegyhálós halász halászóhelye irányába (→ gereggye). Az emelést megkönnyítendő, a halász a nyelet megtámasztja és a kávához kötött kötél segítségével emeli ki a hálót, ill. a nyelet ágasra fektetve a kétkarú emelő elve szerint működteti. A háló fölé úszó hal biztos érzékelését segítik a kávák között kifeszített zsinegek (őrök, érzők). A jelző őrökkel felszerelt ághegyháló speciális alkalmazású változata a → vasas szák. Az ághegyháló szinonim elnevezései nem kapcsolhatók egy-egy altípushoz, variánshoz. A terminusok egy része a szerszám formáját, ill. használati módját körülíró, esetleg hangfestő jellegű, belső keletkezésű szó, mint a szórványosan az egész országban ismert emeli-, emelő-, emelgetőháló, ill. merítőháló; a Felső-Tisza vidékéről (és mellékvizeiről) közölt teszi-veszi; a német anyanyelvű halászok körében a komher(háló) (a ’gyere ide’ jelentésű kifejezés torzult változatából); a Körösök vidékéről közölt (s alkalmasint 1492-es Fertő-tó melléki adattal is azonosítható) pók(háló); a szórványos adatokból ismert bustyálló, csobbantó, umbella ’ernyős virág’ stb. terminológiák. Tisztázatlan a más szerszámtípus neveként is számon tartott Felső-Tisza vidéki, Körös vidéki csempely, csömpöly (→ hajtóhalászat), a szórványosan ághegyháló jelentésre is vannak adatok, szláv eredetű → szák terminológiáknak az ághegyhálóhoz való kapcsolódására. A Duna vidékéről közölt csuhé finnugor megfelelőkkel egyeztethető, ha a ághegyháló jelentés névátvitel eredménye, mert a számon tartott megfelelők ’varsa’, ill. ’kerítőháló’ jelentésűek. A széles körű Ny-európai elterjedés alapján (erről a középkortól folyamatosan képes ábrázolások is tanúskodnak) európai kulturális hagyatéknak tűnik az ághegyháló; esetleges német közvetítés valószínűsíthető, bár D-Eurázsia egész területén szórványosan található rávonatkozó adat. A feltűnően nagyszámú szinonim elnevezés miatt nem tekinthetjük kizártnak a többszörös átvétel lehetőségét. Ezt bizonyítani látszik, hogy egy helyi változatnak – a Raja környéki pirittynek, mely nyél nélküli forma; függőleges kötélen eresztik a vízbe – a déli szláv területeken találhatók meg párhuzamai, s bár a terminológiának a → kerítőhalászat körébe tartozó → piritty hálóval való kapcsolata tisztázatlan, az ilyen irányú, a magyar ághegyhálótól független átvétele valószínű. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp. – Leipzig, 1900); Ecsedi István: Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken (Debrecen, 1934); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965); Moszyński, K.: Kultura ludowa slowian, I. Kultura materialna (Warszawa, 1967).