gereggye, csigolyalesdü

kisebb folyókon, patakokon épített, az → emelőhalászatot segítő → rekesz. A vízfolyást teljes szélességében vesszőből fonott kerítéssel rekesztik el (esetleg – alkalmilag – hálóval, dróthálóval), csak egy kaput hagynak, ahol cölöpökre épített ülőkén (kullogó) ül a halász és → ághegyhálóval halászik. A gereggye a kapuhoz tereli a halakat, így az egyébként véletlenre számító emelőhálós halász biztosabb zsákmányt remélhet. A gereggye (eredeti jelentése ’kerítés’) az Ung megyei Tiszaháton, a csigolyalesdü (’csigolya’, ’vörös fűz’) az erdélyi Háromszéken (Feketeügy) használatos vesszőfonatú rekeszték. Hasonló terelő rekeszt ismerünk az Ipolyról (véc) és az Ormánságból (lésza). A más fogószerszámokkal kombináltan széles körben elterjedt halmegállító rekeszték (rekesz, őrháló) speciális alkalmazási módja a gereggyével való halászat. A szórványos adatok esetleg annak a következményei, hogy az újabb kori halászati szabályrendeletek, törvények tilalmazzák a víz teljes szélességben való elrekesztését, hiszen az emelő halászatot segítő rekeszek párhuzamai – pl. a finnugor népeknél, a Baltikumban – hatalmas folyókat is elrekesztő, erőteljes gerendázatú építmények. – Irod. Sztripszky Hiador: Adatok Erdély őshalászatához (Népr. Ért., 1902); Deák Geyza: Az ungvármegyei Tiszahát halászatáról (Népr. Ért., 1911); Sirelius, Uuno Taavi: Jagd und Fischerei in Finnland (Berlin – Leipzig, 1934); Zentai János: Egy letűnt életforma utolsó képviselője az Ormánságban (A pécsi Janus Pannonius Múz. Évkve, 1965; Pécs, 1966).