belső fejlődés

olyan kulturális folyamat, amelyben az új elem lépcsőzetes átalakulás során jön létre. Úgy is megfogalmazható, hogy egy → átvétel → adaptációjából minőségileg új alakul ki, egy meghatározható társadalmi egységen belül. E nyelvtudományból átvett fogalom tehát az → invenciós úton történő fejlődésnek olyan változata, amelyet egy társadalmi csoport körében számos tényező alakít ki. Az elkülönítés ezért indokolt, mert az egyes mozzanatok, részletek, változások jelentősége külön-külön nem éri el a találmánynak, invenciónak, újításnak, innovációnak tekinthető szintet, illetve a közbülső lépcsők nem is érzékelhetők csak a végső eredmény. A népkultúra alakulásában ez az utóbbi eset igen gyakori: a feltalálás mozzanata vagy folyamata észlelhetetlen, csak a már általánosan használt új jelenség áll előttünk. Ha párhuzamok másutt nem mutathatók ki, eleve gyanakodhatunk belső fejlődésre, de mindenkor gondosan igazolandó az azonosság tényleges hiánya. A belső fejlődés fogalmának elkülönítését az is indokolja, hogy a változás kiindulása vagy egy-egy közbülső lépcsője gyakran diffúziós eredetű. Csak abban az esetben indokolt belső fejlődésről vagy belső keletkezésről beszélni, ha ez a folyamat egy adott társadalmi egységhez (etnikai csoport, néprajzi csoport, népcsoport, foglalkozási ág stb.) kötődik. Ugyanígy alapvető ismérv a belső fejlődésben létrejött elemek viszonylag tartós és széles körű használata. – Irod. Barabás Jenő: A belső fejlődés fogalmáról (Ethn., 1966).